Életjel

Kedves Mindenki!
Most vettem csak észre, mennyire elhanyagoltam én ezt a blogot, már évek óta nem írtam egy árva mondatot sem.
Utolsó bejegyzésem óta persze már történt egy s más, hol is kezdjem?
Az első és legfontosabb, hogy lassan kezdem elfelejteni, hol is van a Szegedi Klinikán a Hematológiai Osztály, mivel nem jártam feléjük egy ideje. Elmentem az utolsó kontrollra, teljes nyugalomban, vagy inkább külső nyugalomban :) Belülről pedig boldog voltam. Boldog, mert éreztem, hogy jól vagyok, hogy utoljára kell ezen a fehér folyosón várnom a soromra a vérvételnél, majd az orvosi vizsgálat előtt. A folyosón összetalálkoztam a korábbi kezelőorvosommal, aki Angliában dolgozott pár évig. Láthatóan megörült nekünk, jó érzés volt, hogy ennyi év után is emlékszik ránk. Amíg a vért levették tőlem, a férjemmel beszélgettek. És a doki bedobta a nagy kérdést: Mikor lesz másik baba? Ahogy a férjem elmondta, a doki szerint nekem kisebb az esélyem újra betegnek lenni, mint egy átlag nőnek az utcán, akinek még nem volt limfómája. Olyan "csalánba nem üt a mennykő" alapon. A kérdés és kétely ott volt bennünk már egy ideje, de most ez valamelyest feloszlatódott...
Na de baba azóta sincs, annyi minden más van, volt.
Volt politika, kirúgás, költözés, gáncsoskodás, munkaügyi per, új munkahely, új iskola, új kihívások, új tanfolyamok, zsűrizés, új barátok,.
Még nem vagyok 40, talán van egy kicsi időm még.