Hétvégi szórakozás családdal és anélkül

Tegnap este kulturális programon vettünk részt a város néhány száz más lakosával együtt. A Makói Muzsika című rendezvénysorozat egyik eseményén jelentünk meg. Ami nem volt más, mint egy zenei koncert a Ghymes együttes előadásában.

A városi elit műkedvelő egyedei talán komolyan értékelték a nagymúltú zenekar előadását, a többségnél azonban nem aratott sikert. A zenekar tagjai már az első szám alatt próbálták felrázni fej fölötti ütemes tapsolással a Nagyecsedi Feketeszemeken nevelkedett makói közönséget. Nem irigyeltem őket ezért a küzdelemért. Sokan ki is nyilvánították nemtetszésüket - idő előtti távozással. Az este 9 órai kezdéssel meghirdetett eseményre kisgyerekkel érkező szülők utódjuk jelenlétével érezték igazoltnak távozásukat. A nyugdíjas korosztály türelmetlen tagjainak pedig talán inkább a két hét múlva következő Apostol együttes fellépésére kellett volna jegyet váltani. A mellettünk ülő öttagú család az utolsó szám előtti szünetben adta fel a harcot.
A zenekar első ízben járt városunkban, és gondolom, a korábban operettekből, zenés darabokból álló rendezvény-sorozat szervezői számára is világossá vált, az a közönség, amely a Makói Muzsika rendszeres látogatója, nem ennek a zenei stílusnak a híve.
Én korábban néhány számukat hallottam csak. Most a legújabb albumukról játszottak néhányat. Nekem személy szerint zeneileg nagyon tetszett, a szöveggel voltam sokszor bajban. Nem értettem némely összefüggést, mondatok, szavak kapcsolatát. Valószínűleg többször meg kellene hallgatnom ahhoz, hogy eljusson hozzám a mondandó. Mindenesetre nem fogom azonnal megvenni a korábban megjelent tizenegynéhány lemezt, de szívesen hallgatom a zenéjüket. Tehetségek zenészek mindannyian.
Én bunkóságnak tartom, hogy a műsor vége előtt távozzanak a nézők. Lehet, hogy azért, mert már eddig többször álltam a színpadon, mint ültem a nézőtéren. És ez sértés a színpadon lévőkkel szemben.


Ma délután egy másik szórakozás vette kezdetét. Egy családi verzió. Igaz, a legkisebb kimaradt belőle. Olyat csináltunk, amit óvodás korunk óta nem: gyurmáztunk. :) Dorkának megígértem néhány napja, hogy veszek neki gyurmát. Kihasználtam a beiskolázás körüli akciókat, és vettem egyet. És gyurmáztunk - ő is, én is, végül apa is. 

Íme az eredmény:

Ez az én művem

Ez meg apánké