lbyf.lilypie.com/TikiBlogger.php/53Pt

2011. február 21., hétfő

Emeletes(?) élvezet

Szombat délután egy habos-babos-csokis-krémes édességre vágytam. A hétvégi szórólapokat, újságokat böngésztem, amikor megláttam egy sütés nélkül készülő édességet Emeletes élvezet címen. Gyorsan elszaladtam a boltba alapanyagokért és meg is csináltam.
5 rétegből áll:
1. réteg: 25 dkg darált keksz, 5 dkg vaj, 5 dkg porcukor és egy kis tej, hogy linzertészta állagú legyen (~1,5-2 dl) - ezt kell egy kb. 30x30xm-es tepsi vagy jénai aljába egyengetni. Macustól kaptam egy tepsit, ami az ő sütőjébe nagynak bizonyult. Nekem viszont a rács is kell hozzá... Ehhez pont méretes volt.
2. réteg: 25 dkg túró (én egy tégelyes krémes túrót vettem hozzá), 2-3 dkg porcukor, 2 dl habbá vert tejszín. Kicsit dekoncentrált voltam éppen, a lányom körülöttem szaladgált, és ennek hatására a tejszínt egyszerűen hozzáöntöttem a kikavart túróhoz. Rögtön eszembe is jutott Évi, aki mindig arról mesél, hol rontotta el a receptet, mit nem sikerült úgy csinálni. Hát most mi legyen? Nekiálltam a habverővel így - lesz, ami lesz. Egy jó kis krém lett belőle. :) Rásimítottam a kekszes alapra.
3. réteg: vaníliapuding 1/2 l tejből. Az eredeti recept főzés nélküli pudingot/krémet ír, de én jobb szeretem a főzöttet. (A süti összeállítását egyébként a puding megfőzésével kezdtem.) Kicsit hűlni hagytam, és a krém tetejére kentem.
4. réteg: 2 dl tejszín + 5 dkg porcukor. Na ez feladta a leckét. Hiába kutyultuk robotgéppel, töltöttük bele habszifonba, csak nem lett az igazi. Szétfolyt az egész. Legközelebb növényi tejszínnel csinálom vagy habfixálóval.
5. réteg: darált csoki. Miután szétfolyattam a sütim tetejét, nem volt már kedvem csokireszeléssel bajlódni, úgyhogy egyszerűen csak beszórtam fekete kakaóporral. 
Hűtőben pihentettem.
Nekem nagyon tetszik az ízkombináció. A túrótól kissé savanykás, a krémektől édes, a tejszíntől habos (kéne lennie), teteje pedig csokis... Az biztos, hogy még meg fogom csinálni! Akkor majd teszek fel képet is, ez nem lett túl fotogén - se emeletes...


U.i.: Megcsináltam "rendesen" is. Ez már fotogén lett :)

Brokkolikrémleves

Nemrégiben elég jó áron kaptam brokkolit. Igaz, olasz termék, de mégis csak friss zöldség. Eredetileg a kicsi lányomnak vettem, de kétszer főztem belőle neki, és már kezdett sárgulni. Mit is csináljak belőle? És jött az ötlet: krémleves.
Gyorsan körbenéztem a neten, mi is kell hozzá. Végül az alábbiak szerint készítettem el:
Egy kevés olajon megpároltam egy fél fej vöröshagymát és két gerezd fokhagymát, majd ehhez adtam a rózsáira szedett brokkolit. Ételízesítővel megszórtam, fedő alatt pároltam. Megszórtam egy kis fehérborssal, sóval, szerecsendióval. Amikor már párolódott kicsit, felöntöttem annyi vízzel, hogy majdnem ellepje. Egy kicsit tovább főztem, majd botmixerrel pépesítettem. Felöntöttem 1 dl tejszínnel, összerottyantottam és kész. Tálaláskor reszelt sajtot szórtam bele és levesgyöngyöt. A sajt finoman beleolvadt a forró levesbe.
Rögtön bele is kóstoltam. És ekkor erősödött meg bennem az érzés, amit már korábban is sejtettem: én nem szeretem a brokkolit... Sebaj, megettem a részem, a férjemnek pedig kifejezetten ízlett. A nagymamám is megkóstolta, ő is finomnak misőítette. Úgyhogy megszavaztuk... Legközelebb majd készítek magamnak valami mást :)

2011. február 3., csütörtök

Első hét az iskolában... vagy inkább már három?

Úgy indultam iskolába, hogy fogalmam sem volt, hogy mit fogok ott csinálni. Majd lesz valami alapon, durr bele - a közepébe! Mindezzel nem is lenne semmi probléma, ha szép csendben meglapulhatnék a hátsó sorban saját gondolataimba mélyedve. Igen ám, de mostantól kezdve a terem másik oldalán kell lennem, szemben a diákokkal, akik isszák minden szavamat. Innák, ha lenne benne alkohol!
Az első két hét részben ismerkedéssel, beszoktatással (mármint az enyémmel) telt. Valószínűleg, régen volt már az érettségi, hát még az, amikor suliba jártunk, de számomra is értelmet nyert az az idősebb korosztály szájából gyakran elhangzó "bezzeg az én időmben!" kifejezés. Igen, 10-12 év távlatából is el tudok csodálkozni azokon a dolgokon, amiket a tizenéves diákok meg bírnak és meg mernek csinálni tanítási időben. Tudom, én vagyok naív. Mondták is már, hogy ne akarjak túl sokat tőlük, nem egyetemi szint kell ide. Mégis gyakran alulképzettnek érzem magam. Pedig csak az ismereteimet másként máshogyan szereztem. Más rálátásom van bizonyos dolgokra, ami jelenleg csak hátrányként mutatkozott meg. Én ugyanis elméleti oldalát ismerem jobban az építőiparnak, a diákok pedig a saját szakmájukra nézve rendelkeznek ismeretekkel a kivitelezés gyakorlati szintjén. Már aki...
Éppen ezért is érzem magam kényelmetlenül, amikor ha jól emlékszem, 6 osztályban tartom a Munkavédelem órát, és látom, hogy senkit nem érdekel. Kaptam egy rakás munkabalesetről készült képet, amit "Horror" alkönyvtárba gyűjtöttek. Ez bezzeg érdekelné őket! Csak ezt én nem akarom megnézni! Pedig ha ezzel lehet hatást elérni, akkor ezzel kell. A munkavédelem maga is elég száraz témakör, gyakorlati tapasztalatom nulla, én is a könyvekből internetről készülök.
Na és ezért nem jártam a blogom fele már hetek óta. Én többet készülök napról napra az iskolára, mint a diákok összesen. Éjfélkor fekszek, hatkor kelek, és mégis rosszul érzem magam, amikor szemembe mondja a diák, hogy "Ez a munkavédelem nem magának való!" Hát nem. Na de ez van, megpróbálok minél több információt begyűjteni, még jobban készülni, fejleszteni a képességeimet. Tanári előképzettség és tapasztalat nélkül csöppentem bele ebbe a gépezetbe, ami vagy maga alá gyűr vagy leküzdöm. 
Macustól meg is kaptam, hogy régen jártam erre. Igyekszem, tényleg. És köszönöm a díjat, nagyon kedves tőled!
A hétvégi csajos klubot már én is nagyon várom, szükségem lesz egy kis feltöltődésre.