lbyf.lilypie.com/TikiBlogger.php/53Pt

2012. július 16., hétfő

Madártej

Tegnap a Facebookon valaki megosztotta a Madártej szelet képét és receptjét. Nagyon guszta volt, és eszembe is juttatta, hogy olyan régen csináltam már madártejet. Az internet tele van recepttel, de én nem fáradtam ezek bogarászásával és elemzésével, hanem elővettem a nagymamámtól tanult receptet és az alapján dolgoztam.


1 liter tejhez a következők kellenek:
15 dkg cukor
3 tojás
1 teáskanál liszt
1 rúd vanília


Szerencsére mindenem volt itthon, vaníliarúd meg még Szepy vaníliavásárlási összefogás akciójából volt még a hűtőben.






Így készült:
A tojásokat szétválasztjuk, a cukorból 2 evőkanálnyit a fehérjéhez, a többit a sárgájához adjuk. (Aki nem szereti nagyon édesen, kevesebbet is használhat. ) A fehérjét kemény habbá verjük, majd forró vízbe szaggatva pár perc alatt megfőzzük. A leszűrt habokat egy nagy tálba tesszük.
A tejet feltesszük forrni. Kikeverjük a tojássárgáját a cukorral és liszttel (ha házi tejből készül, kevesebb is elég, ha bolti hőkezeltből, több...). Ha felforrt a tej, félrehúzzuk a tűzről, és pár perc múlva hozzákeverjük a sárgáját és a vaníliarudat a kikapart magjaival. Visszatesszük kicsit főzni. Elég néhány perc, amíg a liszt meg a tojás megfő, és a tej egy kicsit megsűrűsödik. Ha túl meleg volt a tej, előfordul, hogy a sárgáját kicsit összerántja, apró csomók keletkeznek benne. Ez nem jelent problémát, hiszen ezután én mindig leszűröm a vaníliadarabok miatt. Ha hűlt egy kicsit, rá lehet szűrni a kifőtt habokra, és be a hűtőbe. 
Egyetlen problémája van ennek: hűtve a legfinomabb, és nekem érzékeny a torkom - amúgy IMÁDOM!

2012. július 10., kedd

...

Megbuktam.
A munkában és családban egyaránt.
Alkalmatlan vagyok az életemre.

Dackorszak

Mostanában két mondás jár az eszemben: "Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond." és "Nincs két egyforma ember." 
Noémi születése óta nyugodt, csöndes gyerek...volt. Számomra érdekes módon, Dorkához viszonyítva kicsit később tanult meg beszélni, de annál gyorsabban ment a fejlődés. Egyik első szava és mondata volt a "Nem." és "Nem akarom." Ezt mostanra mesteri szintre fejlesztette. 
Tudom, dackorszak meg minden, ez teljesen normális stb. Most viszont vagy a suliban készítettek ki idegileg a diákok, és én nem bírom úgy, vagy a másodikként idézett mondás érvényesül. Őszintén szólva, percek alatt kiborít. 
A kép csak illusztráció. Nekem abban a pillanatban 
nem a fényképezésen jár az eszem...
Már elég régen kiderült, hogy közel sem egyformák Dokával. Noémi elég erős akaratú, határozott személyiség. És amikor a bölcsődei jellemzésbe ezt leírtam 1 éves korában, én voltam hülyének nézve. Hát most előadja valódi énjét. Korábban csak befeszítette magát, ha nem tetszett valami. Ilyenkor legizgalmasabb az volt, amikor a kezembe csinálta ezt. Úgy hátravetette magát, hogy egy párszor még a falba is beütötte a fejét. Mostanában ez már elmarad, szerencsére nyilvános helyen sem gyakorolta ezt a tudását. Inkább csak erősködik, hogy Nem! és ilyenkor semmi sem segít. Augusztusban tölti a 2 évet, és már tart egy pár hónapja ez dacolás. Remélem, hamarosan túl leszünk ezen az időszakon. Akkor már valószínűleg más problémák fognak előjönni.
Ki hogyan kezelitek ezeket a hiszitket? A fenti képet erről az oldalról szedtem. Úgy tűnik, van benne pár hasznos tanács...

2012. május 18., péntek

Elment a Mester

Ismét egy értékes embert vesztettük. Tanárt, barátot, tanítót, mestert.
Számomra értékes volt, és mindazok számára is, akik ma utolsó útjára kísérték. Az elmúlt napok esős, borongós, fázós időjárása után egy napsütéses, madárcsicsergős, békés búcsúztatáson köszöntünk el Tőle. Mintha az égiek így fogadták volna maguk közé meggyötört lelkét. Nehéz és fájdalmas a búcsú. És hihetetlen. Ott álltam a sírja mellett, láttam, ahogy a koporsóját a mélybe engedik, mégis felfoghatatlan.
Egy fiatal, ötletekkel, tervekkel teli férfi ment el. Annyit tehetett volna még!
Fiatalon ismertem meg. Ő fiatal volt, én még gyerek. 8 éven át terelt engem és társaimat a felnőtté válás útján. Tanított, nevelt. Hiszem, hogy más ember lettem általa. Nem csak tanárunk volt, osztályfőnökünk, hanem anyánk és apánk helyett is apánk.
A középiskolai tananyagon túl megismertetett az élet más oldalaival is. Mutatott filmet, idézett költőt, olvasott novellát. És művészetet. Színházat, színpadot. Látott bennem is valamit, amit a színpadon mutathattam meg. Olyan ismeretekkel gazdagított, amelyeknek igazán mély tartalmát akkor, tizenéves fejjel még fel sem fogtam, csak tettem a dolgomat, szót fogadtam a Rendezőnek. Mert az volt ő. Élete, sorsa rendezője. Az élet elsodorta ettől a pályától, de végre magára talált. Ismét megtalálta helyét. Igaz, távol szülővárosától, de szíve azért ide húzta. A hivatását nem tudta feladni. Ismét tanított, rendezett, szerepelt, tervezett. 
Januárban jártak nálunk az új társulatával. Tehetséges fiatalokkal dolgozott együtt, jó volt látni újra azt az igazi lelkesedést, buzgóságot, tettvágyat, amit annak idején. Sajnos a vendégszereplésem elmaradt, terveztük, hogy pótoljuk. Erre már nem lesz alkalmam. Többé már nem követhetem utasításait, nem láthatom széles mozdulatait, grimaszait. Maradnak az emlékek.
Elsodorta őt az élet messzire, és most, hogy visszatért, nem gondoltam, hogy ennyire fog fájni, ennyire tud hiányozni!
Köszönöm, hogy a barátod lehettem! Köszönöm, hogy voltál nekünk! Viszontlátásra!

2012. január 20., péntek

Félévi bizonyítvány

Nem szándékozom benneteket olyan statisztikákkal terhelni, hogy hány diákot buktattam meg a múlt héten. Inkább arra kérlek benneteket, ti állítsatok ki nekem egy bizonyítványt az elmúlt félévi teljesítményemről. Nemrég volt ugyanis fél éve, hogy azon a bizonyos nyári napon, a napernyő árnyékában megfertőződtem. Megfertőzött egy hobbi, amire sajnos nincs annyi időm, mint szeretném. Ez pedig a horgolás.
Azóta tele van a winchesterem a netről gyűjtött különféle mintákkal, ötletekkel. Néhányat meg is valósítottam belőle. Íme a félév termése:
Gyakorlásképpen:
Fonaltartó tatyóm.
Gyerekkalap, ami végül babajáték lett.
Kis virág. Valamire jó lesz...
Virág - poháralátétnek.

Daimond Ridges sapka...
...lett volna, de lebontottam, mert nagyon rugalmatlan fonalból csináltam :P
Amiért egyáltalán belemélyedtem a horgolásba:
South Bay Shawlette - blokkolva 180 cm x 90 cm
Nagyon szép minta!
Ajándékok - igaz, már mutattam, de nagyon büszke vagyok rájuk:

Hópelyhes fülbevaló Évinek
Mécsestartó Macusnak - lila mécsessel természetesen


50. házassági évfordulóra...
Hópelyhek - keményítés, blokkolás nélkül:



Karácsony:
Könyvjelző mamám Énekeskönyvébe
Fülbevaló az egyik húgomnak...
...sál a másiknak.

Hello Kitty baba a keresztlányomnak.