lbyf.lilypie.com/TikiBlogger.php/53Pt

2012. július 10., kedd

...

Megbuktam.
A munkában és családban egyaránt.
Alkalmatlan vagyok az életemre.

8 megjegyzés:

Vicuska írta...

Nem sikerül mindig és minden a terveink szerint, az élet osztogatja a fricskáit, de fel KELL állni és továbbmenni, egyszer fent, egyszer lent vagyunk... Honnan tudnánk különben, mikor jó nekünk, ha nem érnek minket kudarcok is?!

Cilee írta...

Néha én is így érzem, nagyon is.
De nem lehet annyira rossz, csak a melegtől feszültebb vagy, nyűgösebbek a gyerekek is, mindenki türelmetlen.
Nem akarom itt forszírozni, hogy mi a baj, de ahhoz viszonyítva, amit végigküzdöttél valószínűleg csak egy apròság.
Fel a fejjel!

Limara írta...

Jaj, ne mondj ilyet! Klassz csaj vagy!

Renée írta...

Köszi mindenkinek!
Nagyon kéne már valami pozitív dolog az életemben. Kicsit kezdek besokallni.

Medora írta...

Te egy harcos vagy, nem mondhatsz ilyeneket! A gyerek hisztije nagyon kiborító tud lenni, ha szakadozik a húr: nyugodtan pattintsd le a nagyszülőkhöz őket. Szerintem szívesen segítenek. Ahogy a barátok is. Csak egy szavadba kerül és megyek.Komolyan.

Névtelen írta...

Kedves Renée!
Én véletlenül (Limara mellett) követem életed!Ha nem irsz aggodok!Nekem is van 1 11/2 unokám Dorottya,Ő is olyan hisztiket levág hogy csak.Remélem hamar túl leszünk rajta!Remélem egészséged rendben van!? Erőt kivánok neked!A nyáron probáld kipihenni magad!Judy mama

Renée írta...

Köszönöm, jól vagyok.
A hisztinek én is remélem, hogy hamar vége lesz, bár a nagyobbik (4,5 éves) is tud produkálni...
A pihenés nem tudom, mennyire fog sikerülni. Egyelőre úgy látom, hogy nem sok sikerrel...

syssablogja írta...

Kedves Renée!
Az én nagyobbik gyermekem (fiú) ősszel 18 éves lesz, a dackorszaka számomra akkor, 24 évesen rémisztő volt. Kiderült, nem az volt a legrosszabb, sőt, állítólag ő még nem is volt a kemény magja a dacos gyerekeknek... Hát, lehet, hogy akkoriban nem, de hét éves korától azonban ... huhhh! Nem semmi éveket éltünk át!
A kisebbik gyermekem (lány) most tavasszal volt 8 éves. Nála egyáltalán nem jött elő a dackorszak. Születése óta kezesbárány. Isten valódi ajándéka!
Mindkét gyermekemet egyedülálló anyaként neveltem, 10 évig a szüleimmel egy fedél alatt. A lányom születése után "elmenekültem" onnan... Bár nehéz volt (annyira nem, mint neked a betegséggel), de áldom az Eget, hogy megtartott!
Nem lehet egy dackorszakhoz jó tanácsot adni, mert minden gyermek más. Egy biztos: magadnak teszel szívességet azzal, ha a dacoló gyermekkel nem állsz le párbajozni... "Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét." (Popper Péter®)
Nem, hogy nem buktál meg, egyenesen győztes vagy!
Sok szeretettel kívánok erőt az élethez!