2012. május 18., péntek

Elment a Mester

Ismét egy értékes embert vesztettük. Tanárt, barátot, tanítót, mestert.
Számomra értékes volt, és mindazok számára is, akik ma utolsó útjára kísérték. Az elmúlt napok esős, borongós, fázós időjárása után egy napsütéses, madárcsicsergős, békés búcsúztatáson köszöntünk el Tőle. Mintha az égiek így fogadták volna maguk közé meggyötört lelkét. Nehéz és fájdalmas a búcsú. És hihetetlen. Ott álltam a sírja mellett, láttam, ahogy a koporsóját a mélybe engedik, mégis felfoghatatlan.
Egy fiatal, ötletekkel, tervekkel teli férfi ment el. Annyit tehetett volna még!
Fiatalon ismertem meg. Ő fiatal volt, én még gyerek. 8 éven át terelt engem és társaimat a felnőtté válás útján. Tanított, nevelt. Hiszem, hogy más ember lettem általa. Nem csak tanárunk volt, osztályfőnökünk, hanem anyánk és apánk helyett is apánk.
A középiskolai tananyagon túl megismertetett az élet más oldalaival is. Mutatott filmet, idézett költőt, olvasott novellát. És művészetet. Színházat, színpadot. Látott bennem is valamit, amit a színpadon mutathattam meg. Olyan ismeretekkel gazdagított, amelyeknek igazán mély tartalmát akkor, tizenéves fejjel még fel sem fogtam, csak tettem a dolgomat, szót fogadtam a Rendezőnek. Mert az volt ő. Élete, sorsa rendezője. Az élet elsodorta ettől a pályától, de végre magára talált. Ismét megtalálta helyét. Igaz, távol szülővárosától, de szíve azért ide húzta. A hivatását nem tudta feladni. Ismét tanított, rendezett, szerepelt, tervezett. 
Januárban jártak nálunk az új társulatával. Tehetséges fiatalokkal dolgozott együtt, jó volt látni újra azt az igazi lelkesedést, buzgóságot, tettvágyat, amit annak idején. Sajnos a vendégszereplésem elmaradt, terveztük, hogy pótoljuk. Erre már nem lesz alkalmam. Többé már nem követhetem utasításait, nem láthatom széles mozdulatait, grimaszait. Maradnak az emlékek.
Elsodorta őt az élet messzire, és most, hogy visszatért, nem gondoltam, hogy ennyire fog fájni, ennyire tud hiányozni!
Köszönöm, hogy a barátod lehettem! Köszönöm, hogy voltál nekünk! Viszontlátásra!