2010. október 22., péntek

Állapotjelentés 2.

Amikor elkezdtem a blogírást, inkább gasztro-jellegűnek indult. Sajnos a sors úgy hozta, hogy teljesen más irányba fordult az életem, így a blog témája is.
A daganatos megbetegedések egyik legjobban gyógyítható formájával, a Hodgkin-kórral küzdök. Vagy inkább ő küzd velem. Eddig úgy érzem, döntetlen az állás. Én igyekszem az egyetemes orvostudomány módszerein mindent bevetni a gyógyulásért. Ezt persze nem tehetném meg a család anyagi támogatása nélkül, amit nagyon köszönök, de még nem tudom, hogy fogok visszafizetni.
Sógornőm az, aki mindenbe belevisz, néha már kicsit túlzásokba is esik. Legutóbb természetgyógyásznál voltunk, ahova eredetileg azért mentünk, hogy mondja meg, pontosan hogyan is kellene szednem a Culevit tablettát. Azóta már megkaptam nagymamámtól a könyvet és elolvastam a honlapjukat is - szóval tudom már nélküle is. Jelenleg óránként 2 szemet szedek. A feltaláló ajánlása szerint az utolsó kezelés után még 6 hónapig így is fogom.
Az orvosom utasítása szerint 2 hetente járok kezelésre. ABVD gyógyszerkoktélt, alias "dzsúzt" kapok. Az első kezelés után 2 hétig fájt a karom, azt hittem, valami nem jól sikerült. A második alkalommal (ami múlt héten volt) derült ki, hogy ennek a szernek van vénagörcsöt okozó mellékhatása. Hát nekem okozott is rendesen. Az asszisztensnő most 500 ml-es infúzióba készítette be a gyógyszert, hátha a hígabb összetétel kevésbé okoz problémát. Na ennek az lett az eredménye, hogy istennek se akart végigérni. Végül 3-szor szúrtak meg, mert már fájt mindenütt. A karom azóta is fáj, vizes ruhával borogatom, és olykor majd' bepisilok, amikor belenyilall. Pihentetni sajnos nem tudom a két gyerek mellett. Emelgetni kell a kicsit, de néha a nagyot is.
Egy másik mellékhatása a szernek a hányinger, hányás. Ez még eddig nem jelentkezett - szerencsére. A hajhullás nem mindenkinél jelentkezik. Nálam jelentkezett hétfőn. Elég rendesen hullik, alig merek fésülködni - pedig azt azért kell néha. Egyelőre nem nyírom le, amíg össze van kötve, addig talán nem olyan feltűnő. Nemsokára azért beszerzek valami kendőfélét.
Már korábban is megállapítottam, hogy nagyon kevés kép készül rólam - általában én fényképezek. Eleinte azért bántott a dolog, mert így nem marad majd emlék a lányaimnak, ha esetleg mégsem alakulna jól a kezelés. Úgyhogy most majd törekszem arra, hogy bár nem vagyok túl fotogén, többet szerepeljek. Ezért is kértem meg a páromat, hogy fotózzon le a gyerekekkel - amíg még van hajam. Ezt a képet bele fogom tenni a tárcámba, hogy adjon erőt bármikor, amikor elbizonytalanodok a jövőt illetően. Úgy érzem, szükségem van egy ilyen doppingra is.
Én személy szerint nem beszéltem róla senkinek (a blogon kívül), mégis sokan tudják. A szomszédasszonyaim, akikkel és akiknek a gyerekeivel összejárunk, még nem tudnak róla. És nem is igazán tudom, hogy mondjam el. De így vagyok mindenki mással is. Általános iskolás koromban voltam utoljára jó kommunikációs képességek birtokában. Azóta nehezen megy. Sajnos nincs egy bizalmasom sem, akivel bármikor bármiről tudnék nyíltan beszélni. A férjem a legjobb barátom, néha azért jó lenne szétválasztani a kettőt...

2010. október 16., szombat

A csíráztatás első lépései

Már egy ideje készülök arra, hogy kipróbálom az itthoni csíráztatást. Hallottam meg olvastam is a csírák magas tápértékéről, de eddig nem szántam rá magam. A Hodgkin-kórról meg a kemoterápiáról olvasgattam a neten, és akkor láttam meg, hogy a brokkoli- ill. a vöröskáposztacsíra daganatos sejtek szaporodását gátló enzimeket tartalmaz. Úgyhogy eldöntöttem, próbálkozni fogok a csíráztatással. A héten be is szereztem egy csinos kis csíráztató edényt:
A helyi bioboltban kértem, hogy hozzanak nekem. Igaz, én műanyagot kértem, azért elhoztam. A neten is igazából a műanyagot ajánlották, leginkább a könnyebb tisztítás miatt. Én már egy hét használat után is tudok még egy érvet: Az apróbb magok egyszerűen átesnek a lyukakon. Így jártam most a lucernával. A káposztamag csak egy kicsit beleszorul...
Ezek még csak 4 naposak, a csomagolás szerint 6-7 nap kell neki.
Nagyobb méretű a retek magja, és ráadásul elég gyorsan készen is van - elég neki 3 nap. A kész csírát elvileg egy hétig lehet tárolni a hűtőben. Nálunk valószínűleg nem éri meg ezt a kort. Még a férjem is tett a szendvicsébe. Szerintem kellemes íze van. Mondjuk magában is kóstoltam, úgy elég erős.
Az edényt egyébként az eladó tanácsára először kifőztem. Így csíramentesítettem és egyúttal be is áztattam, így jobban biztosítja a párás környezetet. Az edényt a konyhaablakba tettem, ahol kellően világos van, de nem éri tűző nap. Nagyon tetszetős kis edényke, de nem tudom, hogy fogok majd vele boldogulni. Van valakinek valami ötlete vagy tapasztalata, hogyan tudnám apróbb magokhoz is használni?

2010. október 2., szombat

Állapotjelentés 1.

Túl vagyok végre mindenféle diagnosztikai vizsgálaton.
Szeptember 10-én 5 lydocain injekcióval végzett helyi érzéstelenítés mellett kivettek egy kis darabot az egyik csomómból. A sebész hölgy - aki nagyon kedves, aranyos fiatal "csajszi" volt - eléggé megküzdött a feladattal, a szövetek körbenőtték a csomót, és nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Végül aztán 40 perces ambuláns műtét alatt sikerült. Már csak egy kis heg látszik a nyakamon, az is gyógyul szépen. A szövettani eredmény megerősítette az előzetes diagnózist.
Szeptember 15-én a csontvelőből vettek mintát. Ettől nagyon féltem, tiszta ideg voltam, mire odaértünk. Kérdezte a doki, hogy kérek-e egy kis bódító, nyugtató injekciót. Naná! Ez olyan jól sikerült, hogy kicsit homályos emlékeim vannak a mintavételről. Az eredménye szerencsére jó lett, a csontvelő tiszta szerencsére.
Szeptember 28-án voltam PET/CT-n Budapesten. Hát ez elég egy macerás tortúra! 12.30-ra volt az időpontom. 6 órás éhezés van előírva, így 6.30-kor megreggeliztem. Elég hamar elindultunk, így már 11 órára odaértünk. Majdnem fél 2 volt, mire behívtak. Nagyon éhes voltam! Majdnem el is ájultam, amikor beszúrták az infúziót. Ez valami glükózos valami volt, úgyhogy kissé alábbhagyott az éhség. Ezután volt egy óra pihi. Iszogatni kellett valami löttyöt. Több oldalon is olvastam, hogy hányingere van tőle valakinek, öklendezik , meg se tudja inni stb. Kiderült, hogy ez valami ánizsos víz. Aki persze nem szereti az ánizs ízét, annak lehet, hogy nem esik jól. Nekem nem volt vele semmi bajom. Bár jobb lett volna nem éhgyomorra inni. Ezután megvolt a vizsgálat, megvártam a lemezt, és hipp-hopp 5 órakor már indulhattunk is haza.
Másnap vittem a lemezt a dokimnak. Pénteken pedig meg is kaptam az írásos kiértékelést a vizsgálatot végző dokiktól. Sajnos elég sok kis apró csomó van a testemben a nyakamtól kezdve a mellkasomig. Viszont a sok orvosi szövegből annyit ki tudtam olvasni, hogy a lép, hasnyálmirigy, máj tiszta - és ez nagyon jó hír, legalábbis nekem.
Meg is kaptam az első ABVD kezelést. Elég érdekes színű trutyit folyattak belém. Akkor minden rendben is volt. Majdnem dél volt, amikor hazaértünk, megebédeltem és le akartam feküdni picit. 2-re 40 fokos lázam lett, amit 2 lázcsillapítóval és hűtőfürdővel együttesen sikerült lenyomni 37,4-re. Másnapra kezdtem beleesni egy jó kis megfázásos nyavalyába, amitől még mindig elég rosszul vagyok.
A legjobban az zavar, hogy itthon vagyok és a gyerekeimmel kéne törődnöm. A nagyobbikkal játszani, a kisebbiket meg etetni, pelenkázni, fürdetni. Ehelyett nyomom az ágyat, és a család segítségére szorulok. A kislányomat szinte már kézbe se merem venni, nehogy elejtsem, olyan gyöngének érzem magam. Most összejött minden egyszerre. Nagyon szeretnék már visszatérni a normális életvitelhez!
Most, hogy eltelt már néhány nap a kezelés óta, a család szerint már kisebbek a csomók, mint korábban. Bizakodóak vagyunk!