lbyf.lilypie.com/TikiBlogger.php/53Pt

2010. október 22., péntek

Állapotjelentés 2.

Amikor elkezdtem a blogírást, inkább gasztro-jellegűnek indult. Sajnos a sors úgy hozta, hogy teljesen más irányba fordult az életem, így a blog témája is.
A daganatos megbetegedések egyik legjobban gyógyítható formájával, a Hodgkin-kórral küzdök. Vagy inkább ő küzd velem. Eddig úgy érzem, döntetlen az állás. Én igyekszem az egyetemes orvostudomány módszerein mindent bevetni a gyógyulásért. Ezt persze nem tehetném meg a család anyagi támogatása nélkül, amit nagyon köszönök, de még nem tudom, hogy fogok visszafizetni.
Sógornőm az, aki mindenbe belevisz, néha már kicsit túlzásokba is esik. Legutóbb természetgyógyásznál voltunk, ahova eredetileg azért mentünk, hogy mondja meg, pontosan hogyan is kellene szednem a Culevit tablettát. Azóta már megkaptam nagymamámtól a könyvet és elolvastam a honlapjukat is - szóval tudom már nélküle is. Jelenleg óránként 2 szemet szedek. A feltaláló ajánlása szerint az utolsó kezelés után még 6 hónapig így is fogom.
Az orvosom utasítása szerint 2 hetente járok kezelésre. ABVD gyógyszerkoktélt, alias "dzsúzt" kapok. Az első kezelés után 2 hétig fájt a karom, azt hittem, valami nem jól sikerült. A második alkalommal (ami múlt héten volt) derült ki, hogy ennek a szernek van vénagörcsöt okozó mellékhatása. Hát nekem okozott is rendesen. Az asszisztensnő most 500 ml-es infúzióba készítette be a gyógyszert, hátha a hígabb összetétel kevésbé okoz problémát. Na ennek az lett az eredménye, hogy istennek se akart végigérni. Végül 3-szor szúrtak meg, mert már fájt mindenütt. A karom azóta is fáj, vizes ruhával borogatom, és olykor majd' bepisilok, amikor belenyilall. Pihentetni sajnos nem tudom a két gyerek mellett. Emelgetni kell a kicsit, de néha a nagyot is.
Egy másik mellékhatása a szernek a hányinger, hányás. Ez még eddig nem jelentkezett - szerencsére. A hajhullás nem mindenkinél jelentkezik. Nálam jelentkezett hétfőn. Elég rendesen hullik, alig merek fésülködni - pedig azt azért kell néha. Egyelőre nem nyírom le, amíg össze van kötve, addig talán nem olyan feltűnő. Nemsokára azért beszerzek valami kendőfélét.
Már korábban is megállapítottam, hogy nagyon kevés kép készül rólam - általában én fényképezek. Eleinte azért bántott a dolog, mert így nem marad majd emlék a lányaimnak, ha esetleg mégsem alakulna jól a kezelés. Úgyhogy most majd törekszem arra, hogy bár nem vagyok túl fotogén, többet szerepeljek. Ezért is kértem meg a páromat, hogy fotózzon le a gyerekekkel - amíg még van hajam. Ezt a képet bele fogom tenni a tárcámba, hogy adjon erőt bármikor, amikor elbizonytalanodok a jövőt illetően. Úgy érzem, szükségem van egy ilyen doppingra is.
Én személy szerint nem beszéltem róla senkinek (a blogon kívül), mégis sokan tudják. A szomszédasszonyaim, akikkel és akiknek a gyerekeivel összejárunk, még nem tudnak róla. És nem is igazán tudom, hogy mondjam el. De így vagyok mindenki mással is. Általános iskolás koromban voltam utoljára jó kommunikációs képességek birtokában. Azóta nehezen megy. Sajnos nincs egy bizalmasom sem, akivel bármikor bármiről tudnék nyíltan beszélni. A férjem a legjobb barátom, néha azért jó lenne szétválasztani a kettőt...

9 megjegyzés:

Melinda írta...

Szia! Annyira szeretnék valami okosat mondani, de csak azt tudom, hogy kitartás és próbálj meg pozitívan gondolkodni, még ha tudom nem is megy.
Néhány hete valamelyik csatornán fél füllel hallottam az élő ételekről. Gyakorlatilag semmit nem főznek meg magas hőmérsékleten, max aszalnak, mert ezzel a módszerrel nem halott anyagot juttatnak a szervezetbe. Nemcsak rákkal küzdőknél hallottam ezt a módszert, valakinél életformává vált. Úgy emlékszem könyv is jelent már meg róla.

Renée írta...

Én most leginkább az étrendkiegészítőkkel és mint látszik az előző postból, a csírákkal próbálom bevinni az értékesebb tápanyagokat a szervezetembe. Így talán egy kevésbé veszi igénybe a kezelés.

Maryenne írta...

Renée pozitív energiákat, szeretett-teljes baráti ölelést küldők ! :)
Kívánok kitartást és jó egészséget!
Szeretett még így betegen is ott van a mosolyodban! Gyógyulj meg és neveld fel csodaszép lánykáid!:)

Névtelen írta...

Én ismeretlenül annyit kívánok, hogy láthassak hármótokról majd egy ugyanilyen fotót, csak a lányok legalább 20 év körüliek legyenek rajta!Sok erőt és teljes gyógyulást kívánok, annyi dolgod van még....
Szeretettel ölellek: Ágnes

Renée írta...

Köszönöm. Én is ezt kívánom magunknak. Nagyon szeretném látni felnőni őket!

Limara írta...

Oké! Ez így nem jó! Fotóztasd magatokat, de ne azért, hogy legyen majd egy kép... azért, hogy majd majd 10-20 -30 év múlva lássák a gyerekeid, milyenek voltatok. Csak pozítívan, bár tudom nehéz, de muszáj! Mi küldjük a sok energiát Neked, hiszünk benne mindannyian, hogy hamarosan csak egy rossz emlék lesz... a többbit mail-ben.

Ragini írta...

Gyerünk Renée, csakis előre szabad tekinteni! Egyetértek az előttem hozzászólóval, hogy ne azért legyen kép... hanem azért legyen az a kép, hogy amikor meggyógyulsz majd nagyot nevess ezen az egészen: jéééé, ilyen voltam a kezelések alatt?! Most bezzeg milyen jól nézek ki egészségesen!

Na mit szólsz? Egyetértesz?

Üdv, Ragini

Judit írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Judit írta...

Szia Renee,

Csak igy ismeretlenul irok en is azt gondolom, csak pozitivan, s csak elore nezz.
Szeretnek kuldeni neked videot regi magyar gyogyitasrol, ami meg Erdelyben mindig el.
Mas videokat is kuldok lelekerositonek.
Hatalmas mosolygos olelest kuldok Neked.

Judit