2010. december 19., vasárnap

Tejszínes-kukoricás csirkemell provance-i módra...

...legalábbis valami ilyesmi nevet lehet adni annak a kajának, amit ma készítettem.
A férjem tegnap közölte, hogy neki már elege van a sült/rántott húsokból, inkább valami tejszínes-szaftos valamit enne. Végre egy támpont az ebédhez!
Már korábban is elkészítettem, és már akkor is tetszett ez a kombináció. Nem egy nagy valami, de azért leírom, hátha másoknak is kell egy kis változatosság :)
Hozzávalók:
csirkemell kockázva vagy akár szeletelve (én most egy 68 dkg-os csomagot vettem)
provance-i fűszerkeverék (összetevői: rozmaring, kakukkfű, borsikafű, bazsalikom, tárkony)
1 doboz konzerv kukorica
500 ml főzőtejszín
só, bors, liszt, olaj
A csirkemellet felkockáztam, befűszereztem. Kis olajon megpirítottam, sóztam, és fedő alatt pároltam. Hozzáadtam a lecsöpögtetett kukoricát, majd együtt puhítottam tovább. Amikor megpuhult, megszórtam egy evőkanál liszttel és tejszínnel felöntöttem. Összerotyogtattam, és kész. Párolt rizzsel tálaltam.
Hétköznapi vacsorának is kiváló, gyorsan elkészíthető. És ami nálunk nagy előnye: a lányom is jóízűen falatozott belőle!

2010. december 16., csütörtök

Állástalanság - kilátástalanság - csőd

Már körülbelül egy hónap telt el azóta, hogy beadtam a pályázatomat a polgármesteri hivatalba egy állásra, ami talán nyugdíjas hely is lehetett volna. Hogy minden időben meglegyen, utolsó filléreimből kértem ki az erkölcsi bizonyítványt és utaztam Pestre, hogy átvehessem a diplomámat. Tegnap pedig visszakaptam a teljes anyagot egy levél mellékleteként, miszerint nem kerültem alkalmazásra. Úgyhogy csajok, jöhet a woodoo!
Igazság szerint kicsit számítottam a dologra, de teljes valójában az elmúlt álmatlan éjszaka érte el a tudatomat. Pici lányom kapott a várostól 40 ezer forintot üdvözlésképpen. A héten kivettem, és egyik felét a gázszámlára, másikat a hátralévő 2 hétre fordítjuk. Pedig ezt is hogy kitaláltuk, hogy nem költjük el! Majd a fizetésemből visszatesszük! Hát abból nem kell! Fogalmam sincs, mi lesz egy hét, egy hónap vagy kettő múlva! Nem hogy karácsonyi ajándékot nem tudom, miből veszünk, de még a karácsonyfa is kérdéses!
Tudom, nem illik ilyen módon kibeszélni az anyagi helyzetünk, de már komolyan szégyellem magam emiatt, a karácsonyi ajándékozásról pedig már nem is beszélve! Minden pénzünket feléltük, a családtól rendszeresen kapunk támogatást - általában materiális formában (tej, tojás, tűzifa stb.). De már annyira a gödör alján vagyunk, hogy innen már csak a hajléktalanság van lejjebb!
Az új adótörvény életbe lépésével a férjem többet keres majd, de azért 1 fizetés helyett mégis jobb lett volna a kettő! Úgyhogy itt állunk 30 évesen 2 gyerekkel és fogalmam sincs, mihez kezdjünk ebben a nyomorult városban! Szeretek itt élni, de építész végzettséggel gyanítom, ez lett volna az egyetlen esélyem helyben. Sajnos egyre többször merül fel bennem, hogy el kéne menni valahova! Angol nyelvterületen mindketten boldogulnánk, a gyerekek pedig hamar elsajátíthatnának egy idegen nyelvet. Egyik tesóm meg a barátja ide költözhetne, vagy mind a négyen - hely van. Fizetik a rezsit, mi meg a hitelt. Jól járna mindenki.
Csak mernénk már lépni!

2010. december 15., szerda

Mogyorós-kávés rombusz

Még évekkel ezelőtt vettem néhány receptgyüjteményt, amiben évszakok szerint szerepelnek különböző ételek, főfogások, desszertek egyaránt. A téli kötetben találtam most ezt a sütit. Ma elkészítettem, és meglepődtem, hogy milyen egyszerű. Szívesen ajánlom a figyelmetekbe:
Hozzávalók:
4 tk instant kávé 1,5 dl vízben feloldva
10 dkg apróra tört kávés csoki (mivel a lányom mostanában hóhér hangulatban van, és a csokimikulásoknak csak a fejét eszi meg, így én ezeknek a maradékait használtam fel)
1 cs sütőpor
30 dkg liszt
csipet só
1 tk őrölt fahéj
1 cs vaníliás cukor
10 dkg darált mogyoró
10 dkg aprított mogyoró (én ehhez földit használtam - nem tudom, milyen kellene)
25 dkg cukor
25 dkg vaj
4 tojás
1/2 dl mokkalikőr (ezt én kihagytam)
csokimázhoz: olaj + bevonó

A szárazanyagokat egy tálba öntöttem és a többit adagoltam hozzá, majd a robotgép habverőjével átkevertem. A csokidarabokat csak a végén adtam hozzá. A recept 38x34 cm-es tepsit ír, nekem kicsit kisebb van... Kivajazott tepsiben, 175 fokon 25 perc alatt megsül. Amikor már hűlt egy kicsit, csokit csorgattam rá. Fehér csokival talán még szebb.
 

2010. december 11., szombat

Állapotjelentés 3.

Eddig kicsit sűrűbben írtam helyzetemről, most azonban megvártam az újabb PET/CT eredményét, mielőtt közhírré teszem: jól vagyok!
November 29-én mentem újra a pesti vizsgálatra, és most egy hétig kellett várnom az eredményre. Nagyon izgultam, hogy jókat írjanak. Bár még csak 5 kezelésen voltam túl (tegnap volt a 6.), szemmel látható javulás van az állapotomban. Amint megkaptam az eredményt, kibontottam. Volt benne pár, számomra érthetetlen kifejezés, de a végén lévő összegzés egyértelmű: "Jó terápiás válasz véleményezhető, metaboikusan komplett remisszió valószínű." Azaz, teljesen meg fogok gyógyulni! Sajnos a kezelések számán ez nem változtat, de már én is látom, hogy valóban van értelme!
A legutóbbi kezelés után nagyon lazán ebédeltem is... Nem kellett volna. Egész délután hánytam, még utána két napig beteg voltam, görnyedve jártam, annyira fájt a gyomrom. Tanulva az esetből, tegnap csak vizet ittam már a kezelés után. Délután 1-ig bírtam, aztán sajnos kiöklendeztem azt a kis vizet is. Viszont ennyi volt, este már mertem eszegetni is egy kicsit. Ma már pedig jól érzem magam - úgyhogy megyek a csajos klubba! Azt hittem, nem leszek képes elmenni, de én győztem! Úgyhogy megyek!
Most legalább alkalmam lesz élesben tesztelni a legújabb szerzeményem: a parókát! Tegnap beszereztük azt is, mivel már annyira hullott a hajam, hogy nagyon zavart. A férjem és a gyógyszerész hölgy segítségével választottam. Egybehangzóan egy vörös rövid fazonra szavaztak. Délután aztán át is szaladtunk a fejemen a hajnyíróval! 3mm... Elég furán nézek ki vörös fejjel - sose volt ugyanis festve a hajam! L. szerint nem feltűnő a parókasága... Na most majd kiderül! Ha átmegy a teszten, képet is teszek fel...
Dorka lányom még nem látta sem a kisfiús frizurámat, se a parókát. Az ő véleményétől tartok talán a legjobban! Most a nagymamánál van, de estére már itthon lesz!

2010. november 16., kedd

Szombat esti láz

Nem is igazán este volt az, bár úgy elröpült az idő, hogy észrevétlenül fél nyolc lett.
Szombat délutánra ugyanis meghívást kaptam Limarától. Egy számomra szinte teljesen ismeretlen társaságba invitált engem, ú.n. "Csajos klubba". Nagyon jól esett a gesztus, és talán ő nem is tudja, milyen nagyra értékelem.
Barátokról, kávézós barátnőkről nem véletlenül nem írtam eddig. Sajnos úgy alakultak az eddig barátságaim, hogy az akkor jókedvű, röhögcsélős két vagy akár több fős társaság mindig szétszéledt. Ez történt a középiskolában is, az egyetemen is. És én mindig ott maradtam egyedül. Sokszor csalódtam sokmindenkiben. Sajnos a mai napig, majd' 30 éves fejjel nincs egy olyan barátom, akinek bármikor bármit elmondhatnék. Pedig mostanában igazán nagy szükségem lenne rá. Évek óta a férjem a legjobb barátom. Ami jó is meg nem is.
Úgyhogy mérhetetlen felszabadulás töltött el, amikor egy kedves, vidám társaságba csöppentem. Csupa egyszerű (a világ legjobb értelmében mondva) asszony összeül, és kikapcsolódik a szürke hétköznapok után. A városban zajló vagy inkább nem zajló társadalmi életet kívánja pótolni ez a szombati "teadélután". Szerencsére a férjem is érzi, hogy szükségem van néha ilyen alkalmakra, hiszen a 3 éves Gyes alatt nem sok ember nyitotta rám az ajtót... :(
Sokszor voltak álmatlan éjszakáim a helyzet miatt. Átgondoltam a kapcsolataimat. Kerestem a hibákat, amiket elvéthettem, amiért elmaradtak azok, akikben bíztam, és akikről azt feltételeztem, hogy legalább egy kicsit számítok nekik. Mindig azt érzem, hogy a számomra barátságnak vélt kapcsolatban én mindig őszinte voltam, valahogy mégis hirtelen végeszakadt.
A középiskolába 8 évig jártunk együtt, a társaság nagy része most is tartja a kapcsolatot. A nyári kirándulásokból, bulikból, érettségi után pedig a hétvégi dumálásokból, majd esküvőkből én mindig kimaradtam. Az egyetemi szobatársam, barátnőm pedig egyszercsak fogta magát, és elment dolgozni egy világjáró hajóra. Ajándékot még hozott, de valami akkor megváltozott. Azóta talán nem is találkoztunk. Egy-két e-mailemre még válaszolt, később az is elmaradt. Hol rontottam el?
Na de a lázról kezdtem írni. Valóban izgultam, mielőtt elindultam itthonról. De egy olyan közvetlen és vidám társaságba csöppentem, hogy ez azonnal el is múlt. 3-an voltunk olyanok, akik először veszünk részt ezen, de meggyőződésem, hogy én vagyok az, aki a legjobban várja a következő alkalmat! Na és persze nem megy az ember ilyen helyre üres kézzel, így következzen egy kis gasztronómia. 

A pudingos muffin receptje: 
tészta:
2 tojás
15 dkg vaj/margarin
15 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
2 kis pohár natúr joghurt
25 dkg liszt
1 cs. sütőpor
töltelék:
1 cs. főzés nélküli pudingpor
2 dl (!) tej

Mindig is tartottam a töltelékes muffinoktól, hiszen ennek a sütinek az egyszerűség a lényege. Ezzel a pudingos variációval egyszerűen megoldható. Nekem ebből az adagból 22 db kicsit laposabb muffin sikerült, de volt már, hogy betöltöttem a 12-be. Szóval a lényeg az, hogy a tésztából egy evőkanállal a formákba merek, rá egy teáskanálnyi puding, rá pedig egy újabb adag tészta. A tészta kellően lágy, így sülés közben körbeveszi a pudingot. Ennyi a titok.
Úgy tűnt, a csajok körében is sikeres volt. Köszönet érte a szomszédasszonyomnak, Nikinek, akitől már több finomság receptjét kaptam.


2010. november 4., csütörtök

Tejszínes rakott krumpli

Az előző nem túl kellemes témájú bejegyzések után most egy kicsit visszatérek a gasztronómiához. Leírom nektek, mit főztem tegnap.
Szeretek főzni, de bevallom, néha eltévelyedek az alapok, fixek irányába is egy gyorsan összedobható kaja reményében. Így jártam egyszer korábban a Görög rakott burgonya elnevezésű termékkel kapcsolatban is. Aztán persze - mint legtöbbször - rájöttem, hogy ettől semmivel se lettem kész hamarabb. Ugyanezt el tudom én készíteni ízfokozók és tartósítószerek nélkül is...
Úgyhogy következik az én verzióm. Sajnos fényképet elfelejtettem készíteni, és mire eszembe jutott, már nemigen volt a tálban :) Talán legközelebb.
Fél kiló darált húst megpirítottam egy kis fej hagymán, majd befűszereztem fokhagymával, egy kevés őrölt köménnyel, kakukkfűvel, bazsalikommal, majorannával, sóval, borssal. Majd fedő alatt tovább puhítottam. Ezalatt meghámoztam a krumplikat, majd vékony karikákra szeltem. Ez azért fontos, mert nyersen kerül a sütőbe, így kevés ideje lesz megfőni. Amikor elég puha a hús, hozzáadtam a krumplikat, felöntöttem fél liter főzőtejszínnel és egy kicsit összerottyantottam. Kivajazott lapos jénaiba öntöttem, megszórtam reszelt sajttal és beraktam az előmelegített sütőbe 200 fokra. 25 perc alatt készre sült.
Viszonylag gyorsan elkészül, és nekünk nagyon ízlett. Amíg ez készült, megfőtt a borsóleves is.

2010. október 22., péntek

Állapotjelentés 2.

Amikor elkezdtem a blogírást, inkább gasztro-jellegűnek indult. Sajnos a sors úgy hozta, hogy teljesen más irányba fordult az életem, így a blog témája is.
A daganatos megbetegedések egyik legjobban gyógyítható formájával, a Hodgkin-kórral küzdök. Vagy inkább ő küzd velem. Eddig úgy érzem, döntetlen az állás. Én igyekszem az egyetemes orvostudomány módszerein mindent bevetni a gyógyulásért. Ezt persze nem tehetném meg a család anyagi támogatása nélkül, amit nagyon köszönök, de még nem tudom, hogy fogok visszafizetni.
Sógornőm az, aki mindenbe belevisz, néha már kicsit túlzásokba is esik. Legutóbb természetgyógyásznál voltunk, ahova eredetileg azért mentünk, hogy mondja meg, pontosan hogyan is kellene szednem a Culevit tablettát. Azóta már megkaptam nagymamámtól a könyvet és elolvastam a honlapjukat is - szóval tudom már nélküle is. Jelenleg óránként 2 szemet szedek. A feltaláló ajánlása szerint az utolsó kezelés után még 6 hónapig így is fogom.
Az orvosom utasítása szerint 2 hetente járok kezelésre. ABVD gyógyszerkoktélt, alias "dzsúzt" kapok. Az első kezelés után 2 hétig fájt a karom, azt hittem, valami nem jól sikerült. A második alkalommal (ami múlt héten volt) derült ki, hogy ennek a szernek van vénagörcsöt okozó mellékhatása. Hát nekem okozott is rendesen. Az asszisztensnő most 500 ml-es infúzióba készítette be a gyógyszert, hátha a hígabb összetétel kevésbé okoz problémát. Na ennek az lett az eredménye, hogy istennek se akart végigérni. Végül 3-szor szúrtak meg, mert már fájt mindenütt. A karom azóta is fáj, vizes ruhával borogatom, és olykor majd' bepisilok, amikor belenyilall. Pihentetni sajnos nem tudom a két gyerek mellett. Emelgetni kell a kicsit, de néha a nagyot is.
Egy másik mellékhatása a szernek a hányinger, hányás. Ez még eddig nem jelentkezett - szerencsére. A hajhullás nem mindenkinél jelentkezik. Nálam jelentkezett hétfőn. Elég rendesen hullik, alig merek fésülködni - pedig azt azért kell néha. Egyelőre nem nyírom le, amíg össze van kötve, addig talán nem olyan feltűnő. Nemsokára azért beszerzek valami kendőfélét.
Már korábban is megállapítottam, hogy nagyon kevés kép készül rólam - általában én fényképezek. Eleinte azért bántott a dolog, mert így nem marad majd emlék a lányaimnak, ha esetleg mégsem alakulna jól a kezelés. Úgyhogy most majd törekszem arra, hogy bár nem vagyok túl fotogén, többet szerepeljek. Ezért is kértem meg a páromat, hogy fotózzon le a gyerekekkel - amíg még van hajam. Ezt a képet bele fogom tenni a tárcámba, hogy adjon erőt bármikor, amikor elbizonytalanodok a jövőt illetően. Úgy érzem, szükségem van egy ilyen doppingra is.
Én személy szerint nem beszéltem róla senkinek (a blogon kívül), mégis sokan tudják. A szomszédasszonyaim, akikkel és akiknek a gyerekeivel összejárunk, még nem tudnak róla. És nem is igazán tudom, hogy mondjam el. De így vagyok mindenki mással is. Általános iskolás koromban voltam utoljára jó kommunikációs képességek birtokában. Azóta nehezen megy. Sajnos nincs egy bizalmasom sem, akivel bármikor bármiről tudnék nyíltan beszélni. A férjem a legjobb barátom, néha azért jó lenne szétválasztani a kettőt...

2010. október 16., szombat

A csíráztatás első lépései

Már egy ideje készülök arra, hogy kipróbálom az itthoni csíráztatást. Hallottam meg olvastam is a csírák magas tápértékéről, de eddig nem szántam rá magam. A Hodgkin-kórról meg a kemoterápiáról olvasgattam a neten, és akkor láttam meg, hogy a brokkoli- ill. a vöröskáposztacsíra daganatos sejtek szaporodását gátló enzimeket tartalmaz. Úgyhogy eldöntöttem, próbálkozni fogok a csíráztatással. A héten be is szereztem egy csinos kis csíráztató edényt:
A helyi bioboltban kértem, hogy hozzanak nekem. Igaz, én műanyagot kértem, azért elhoztam. A neten is igazából a műanyagot ajánlották, leginkább a könnyebb tisztítás miatt. Én már egy hét használat után is tudok még egy érvet: Az apróbb magok egyszerűen átesnek a lyukakon. Így jártam most a lucernával. A káposztamag csak egy kicsit beleszorul...
Ezek még csak 4 naposak, a csomagolás szerint 6-7 nap kell neki.
Nagyobb méretű a retek magja, és ráadásul elég gyorsan készen is van - elég neki 3 nap. A kész csírát elvileg egy hétig lehet tárolni a hűtőben. Nálunk valószínűleg nem éri meg ezt a kort. Még a férjem is tett a szendvicsébe. Szerintem kellemes íze van. Mondjuk magában is kóstoltam, úgy elég erős.
Az edényt egyébként az eladó tanácsára először kifőztem. Így csíramentesítettem és egyúttal be is áztattam, így jobban biztosítja a párás környezetet. Az edényt a konyhaablakba tettem, ahol kellően világos van, de nem éri tűző nap. Nagyon tetszetős kis edényke, de nem tudom, hogy fogok majd vele boldogulni. Van valakinek valami ötlete vagy tapasztalata, hogyan tudnám apróbb magokhoz is használni?

2010. október 2., szombat

Állapotjelentés 1.

Túl vagyok végre mindenféle diagnosztikai vizsgálaton.
Szeptember 10-én 5 lydocain injekcióval végzett helyi érzéstelenítés mellett kivettek egy kis darabot az egyik csomómból. A sebész hölgy - aki nagyon kedves, aranyos fiatal "csajszi" volt - eléggé megküzdött a feladattal, a szövetek körbenőtték a csomót, és nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Végül aztán 40 perces ambuláns műtét alatt sikerült. Már csak egy kis heg látszik a nyakamon, az is gyógyul szépen. A szövettani eredmény megerősítette az előzetes diagnózist.
Szeptember 15-én a csontvelőből vettek mintát. Ettől nagyon féltem, tiszta ideg voltam, mire odaértünk. Kérdezte a doki, hogy kérek-e egy kis bódító, nyugtató injekciót. Naná! Ez olyan jól sikerült, hogy kicsit homályos emlékeim vannak a mintavételről. Az eredménye szerencsére jó lett, a csontvelő tiszta szerencsére.
Szeptember 28-án voltam PET/CT-n Budapesten. Hát ez elég egy macerás tortúra! 12.30-ra volt az időpontom. 6 órás éhezés van előírva, így 6.30-kor megreggeliztem. Elég hamar elindultunk, így már 11 órára odaértünk. Majdnem fél 2 volt, mire behívtak. Nagyon éhes voltam! Majdnem el is ájultam, amikor beszúrták az infúziót. Ez valami glükózos valami volt, úgyhogy kissé alábbhagyott az éhség. Ezután volt egy óra pihi. Iszogatni kellett valami löttyöt. Több oldalon is olvastam, hogy hányingere van tőle valakinek, öklendezik , meg se tudja inni stb. Kiderült, hogy ez valami ánizsos víz. Aki persze nem szereti az ánizs ízét, annak lehet, hogy nem esik jól. Nekem nem volt vele semmi bajom. Bár jobb lett volna nem éhgyomorra inni. Ezután megvolt a vizsgálat, megvártam a lemezt, és hipp-hopp 5 órakor már indulhattunk is haza.
Másnap vittem a lemezt a dokimnak. Pénteken pedig meg is kaptam az írásos kiértékelést a vizsgálatot végző dokiktól. Sajnos elég sok kis apró csomó van a testemben a nyakamtól kezdve a mellkasomig. Viszont a sok orvosi szövegből annyit ki tudtam olvasni, hogy a lép, hasnyálmirigy, máj tiszta - és ez nagyon jó hír, legalábbis nekem.
Meg is kaptam az első ABVD kezelést. Elég érdekes színű trutyit folyattak belém. Akkor minden rendben is volt. Majdnem dél volt, amikor hazaértünk, megebédeltem és le akartam feküdni picit. 2-re 40 fokos lázam lett, amit 2 lázcsillapítóval és hűtőfürdővel együttesen sikerült lenyomni 37,4-re. Másnapra kezdtem beleesni egy jó kis megfázásos nyavalyába, amitől még mindig elég rosszul vagyok.
A legjobban az zavar, hogy itthon vagyok és a gyerekeimmel kéne törődnöm. A nagyobbikkal játszani, a kisebbiket meg etetni, pelenkázni, fürdetni. Ehelyett nyomom az ágyat, és a család segítségére szorulok. A kislányomat szinte már kézbe se merem venni, nehogy elejtsem, olyan gyöngének érzem magam. Most összejött minden egyszerre. Nagyon szeretnék már visszatérni a normális életvitelhez!
Most, hogy eltelt már néhány nap a kezelés óta, a család szerint már kisebbek a csomók, mint korábban. Bizakodóak vagyunk!

2010. szeptember 22., szerda

Vírusos szájfertőzés! - Mi jöhet még!?

Amikor a gyerekorvosunknak mondtam, hogy terhes vagyok, már akkor közölte, hogy nem engedi Dorkát bölcsődébe menni, ha megszületik a pici. Nem kéne, hogy bármilyen fertőzést hazahozzon. Teljesen érthető a dolog. Úgyhogy én már le is mondtam a bölcsődei ellátást, hiszen januártól óvodába fogunk járni.
Itthon voltunk Noémivel már pár napja, amikor anyósom elhozta Katát, a keresztlányomat, Dorka unokatestvérét babalátogatóba. Én akkor normális hangnemben megkértem őket, hogy egy ideig ne hozzák ide, hiszen ő jár bölcsődébe, nehogy elkapjunk valamit. Nem hiányzik egyikőnknek sem. A kislányom immunrendszere még nem alakult ki, az enyém meg ki tudja milyen állapotban van... 
Azóta már kétszer is járt nálunk a kiscsaj, a második látogatás estéjén már az ügyeleten voltak - vírusos szájfertőzést állapított meg a doktornő. Ez volt múlt szombaton. Tegnapelőtt megint itt voltak... No comment. Én nem tudom, milyen módon kellene elmagyarázni a távolmaradás jelentőségét! Talán ez segít:
Egy órával ezelőtt hőemelkedést mértünk Dorkánál, majd amikor belevilágítottam a szájába, megláttam az apró kis hólyagocskákat a nyelvén. Anyósom el is vitte, hogy aludjon náluk. Holnap viszi sógornőm orvoshoz. Muszáj volt eltávolítani itthonról, mert kb percenként puszilgatja a kistestvérét. Ezek után nem csodálkoznék, ha Noéminek is lenne valami baja. De akkor nagyon ideges leszek. Bár már most is az vagyok. Az ő szervezete még kicsi és gyenge ilyesmihez! Miért nem lehet megérteni!? Kata is még 2,5 éves - nem volt az olyan régen! Az biztos, hogy nem bocsátom meg, ha lesz vele valami! Ráadásul most Dorkát se lehet hazahozni pár napig. Pedig ő most igényelné, hogy a közelünkben legyen. Húúúú, nagyon mérges vagyok!

2010. szeptember 19., vasárnap

Hasfájás?

Legutóbbi bejegyzésemben már írtam, hogy tápszert váltottunk. Most a Humana HA 1-et adjuk a picinek. Úgy tűnik, ez jobban is ízlik neki, mint az előző, mert már a 90 ml vízből készített adagot a legtöbbször teljesen benyeli, sőt néha kevés is. Pénteken voltunk méretkezni: két hét alatt (a hazaadástól számítva) 360 g-ot hízott, most 3180 g. Nem is csodálom ennyi kajától!
Viszont ennek a nagy evészetnek és tápszernek van egy hátránya is: sokkal nehezebben emészti meg az apró gyomra, mint az anyatejet. Úgyhogy most küzdünk a hasfájással. Én legalábbis annak gondolom, hiszen ha elszunnyad evés után, gyakran néhány perc múlva sírva ébred. Ráadásul a kakilás is gondot okoz neki.
A nagyobb lányomnál is volt hasonló probléma, ő még ráadásul bukós is volt. Nála az Infacol szuszpenzió oldotta meg a problémát. Noéminek is adjuk már néhány napja, de én nem vagyok elégedett. Espumisan cseppel is próbálkoztunk az elején, talán az neki hatékonyabb. A hazajövetel napján írt receptet a doktornő S6 kúpról. Azt is kap néha, de naponta csak egyet merek adni neki, mert olyan nagy az a kúp a gyerek méreteihez képest, hogy sajnálom szegényt. Szóval most egy kicsit tehetetlennek érzem magam. 
Két étkezés között itatjuk forralt vízzel, teáztatni nem igazán szeretném. Van cumija is, hiszen az fokozza a nyáltermelődést és a bélmozgásokat.
Nem tudom, mi segíthetne még szegénynek? 
Várom a segítő ötleteket! Olyan rossz hallgatni meg látni, ahogy szenved!

2010. szeptember 14., kedd

Újszülött ét/trend

Az előző bejegyzésem nem éppen a kellemes oldaláról mutatta be az az itthon töltött rövid időt. Ezt most pótolnám a kislányom "étkezési szokásainak" apropóján. 
A kórházból úgy jöttünk haza, hogy a pici zárójelentésében ez szerepelt: "mater teje elegendő". Úgyhogy semmilyen tápszert nem írtak fel, bár a kórházban azért kapott valamennyit. Azt se tudom pontosan, hogy mit. Itthon azért a doktornővel írattam fel, biztos, ami biztos alapon. Jól tettem. Az első két napot átvészeltük csak szopival. A kórházban indulás előtt már nem volt alkalmam fejni, estére összesen 120 ml lefejt anyatejem volt a hűtőben. Éjszaka cici pihen, pótlás cumisüvegből. Ez nagyon jó módszernek tűnt. Itthon volt persze az egész család, mások a körülmények, valószínűleg a betegségem is közrejátszott abban, hogy napról napra kevesebb tejem volt. Mértük ugyanis a szopizás mennyiségét. Utána szépen fejtem is minden alkalommal, éjszakára azért csak összegyűlt annyi, hogy egy alkalommal anyatejet, a másik alkalommal pedig tápszert kapott éjszaka a baba. Eddig minden rendben volt. Szépen aludt, volt, hogy fel se bírtuk ébreszteni! A tejem biztos tartalmazott elég tápanyagot, mert előfordult, hogy 30 g-mal aludt 5 órát. Kicsit ki voltam ezen akadva, de azért nagyon boldog voltam, hogy végre tudom szoptatni az én kislányomat. Dorka lányommal ugyanis a tápszeres recepttel a kezünkben jöttünk ki a kórházból. Itthon persze próbálkoztam szaporító csodaszerekkel, de már tudom, hogy a fejben is volt probléma. A környezetem is stresszelt kicsit - akár név szerint is tudnám említeni, de ennek már nincs jelentősége.
A bejegyzésem indítója pedig az a megfigyelés, hogy mivel sajnos néhány napja a szoptatás teljes beszüntetésére kényszerültem, csak tápszert kap Noémi. A doktornőnk hipoallergén, anti-refluxos tápszert írt fel, ugyanazt a márkát, amit nagyobbik lányom is kapott elég sokáig. És most látom csak az összefüggést! Azóta a gyerek fent van 2 órával evés után, nyűgös, hisztis (a kórházban imádták, mert egy hangja se volt szinte egész éjszaka...), láthatóan hasfájós!
Hihetetlen, hogy mennyire sulykolják az anyákba mindenféle közvetítő médián keresztül a helyes (?) szoptatós étrendet, hogy ne legyen hasfájós a baba. És kiderül, hogy nem is az anyatej okozza ezeket a problémákat, hanem a tápszer! Az az anyatej-helyettesítő készítmény, amit kifejezetten azért készítenek, mert így teljes értékű, vitaminokkal és ásványi anyagokkal megfelelően ellátott csecsemő-táplálás valósítható meg. Mégis akkor mi lehet abban a tápszerben, amitől mégis tud fájni a gyerek hasa!? Biztos nem tettek bele K betűs zöldségeket, meg nyers gyümölcsöt, meg ki tudja még mivel riogatják a kismamákat! Nem ezek fogják a hasfájást okozni.
Én úgy láttam, hogy nincs szükség AR tápszerre, mondtam is a doktornőnek, hogy az anyatejtől se bukott egyszer se. Úgyhogy most egy másik fajtát írattam, remélem, evvel majd jobban boldogulunk. Emlékszem, Dorkával mennyit küzdöttünk, mire kinőtte ezt a hasfájósdit. Noémivel ezt talán megelőzhetjük. Kapta ő most is az Espumisan cseppeket, meg az S6-os kúpot, de azért mégsem olyan nyugodt. Szegénykém nem tudja megemészteni azt a sűrű tápszert, amit egyébként is én nagyon utálok, mert ki se jön rendesen az üvegből, összeáll kis csomókba... gusztustalan. A férjem ma hoz a gyógyszertárból Infacol szuszpenziót. Dorkánál ez vált be. Ha a tápszercsere nem segít, akkor marad a régi bevált módszer.
Nektek mi vált be? Várom a tapasztalatokat!

2010. szeptember 13., hétfő

Az első itthon töltött hét - avagy anya kálváriájának kezdetei

Erős idegzetűeknek...

Ennek a bejegyzésnek arról kellene szólnia, milyen remek egy csajjal jöttünk haza a kórházból, aki csak eszik és alszik, nincs egy hangja sem, tökéletesen összehangolódtunk.
Sajnos ez csak részben igaz.
A lányom gyönyörű, nyugodt baba, valóban sokat alszik - már volt, hogy 8 órát egyben aludt! Pénteken volt egy hete, hogy hazajöttünk, és hihetetlen, hogy mennyi minden történt mindössze 10 nap alatt... Szombat este rángatózást vettünk észre amikor aludt. Ez vasárnap is megismétlődött kora délután. Ekkor felhívtam a háziorvosunkat, aki éppen vidéken volt, ezért azt javasolta, hogy vigyük be a kórházba. Ott megvizsgálták, és tkp semmilyen problémát nem talált a doktor úr, de azért szerdára visszarendelt bennünket. Ekkor, mivel minden nap észleltük a rángásokat, vért akartak venni a picitől. Mi kint vártunk a folyosón, ahol könnyes szemmel hallgattam, ahogy ordít szegény. Kb. negyed óra múltán kiderült, hogy többször is megpróbálták a vérvételt, de az a gyerek sűrű vére miatt nem sikerült. Menjünk vissza pénteken. Ekkor a szakadó esőre való tekintettel elhalasztottuk a vizitet, amit végül vasárnap pótoltunk. Mivel nem tapasztaltunk újabb rángásokat, a vérvétel és újabb vizsgálatok elmaradtak, úgy tűnik a probléma megoldódott. :) Közben persze a doktornőnk javaslatára kapott egy kis kalciumot, valószínűleg ez hiányzott a szervezetéből. Ilyen pici babáknál ez elő szokott fordulni, én egy kicsit megijedtem, mivel Dorkával ilyesmi nem volt. De most már megnyugodtam.
Az én problémám viszont sokkal komolyabb. :( Már a terhesség közepén észrevehetően megnagyobbodott az egyik nyirokcsomóm a nyakamon. Akkor a háziorvos nem foglalkozott vele, mondván a diagnosztikai vizsgálatok nagy részét nem lehet terhesen elvégeztetni, különben is, lehet, hogy csak meghúzódott a nyakam, kenegessem sportkrémmel! Mindez persze sehol sincs dokumentálva, mert már biztosan elindítottam volna egy jó kis pert, amibe beleroskad! Hogy miért is?
Egy héttel a szülés utánra olyan lett a nyakam kb. 3 nap alatt, mint egy jól képzett súlyemelőnek vagy birkózónak. Fogalmam sem volt, hogy egy ilyen bánásmód után kihez forduljak, ezért megkérdeztem a gyerekorvosunkat, aki jött megnézni Noémit. Ő volt az én orvosom is anno, megbízom benne. Egy szegedi patológust ajánlott, aki szokott Makón háziorvosi ügyeletet is végezni, kiderítette, hogy szerdán ő ügyel. Innen indult a lavina.
Szerdán a doki megvizsgált, és még onnan a rendelőből felhívta a szegedi klinikát haematológust keresve. Megbeszélte, hogy már másnap mehettem vizsgálatra, mivel a dolog nem tűr halasztást. A szegedi doki másnap megvizsgált, kért vérvételt, röntgent, ill. sebészeti konzíliumra küldött. A nyakamon levő sok-sok nyirokcsomó egyikéből ugyanis minta kell szövettani elemzés céljából. Amikor ezt a kört végigjártam, jött a feketeleves: különböző gyógyszerekről meg kezelésről beszélt hirtelen, sokat nem is értettem elsőre, de megütötte a fülemet egy szó: kemoterápia. Igazából nem sok maradt meg az agyamban abból a beszélgetésből, ez az egyetlen szó visszhangzott a fejemben. Majd kezet fogtunk, és elment. Én pedig ott maradtam a férjemmel az oldalamon és összeomlottam.
Ez nem lehet! Ez nem velem történik! Hiszen még alig van bármilyen eredmény! Könyörgöm, 29 éves vagyok! Nem lehetek rákos! Másnapra kaptam időpontot a műtétre, helyi érzéstelenítéssel távolítottak el egy kis darabot az egyik nyirokcsomómból. Addig én annyit bőgtem, amennyit nem szégyelltem. A férjem megpróbált vigasztaló, bátorító szavakat mondani, de őt is sokkolta a hír. Igaz, még mindig nincs eredmény, semmi sem 100%, de azért feltételezhető, hogy egy tapasztalt szakorvos nem kezd el ilyen szavakkal dobálózni az első találkozáskor. Gondolom, van mire alapoznia.
Folyton a lányaim járnak az eszemben. Nem akarom őket magukra hagyni! Látni akarom őket iskolába menni, érettségizni, fiúzni, esetleg még férjhez menni. Szükségük van rám, arra, hogy normális, ép családban nőjenek fel! 
Még vár rám egy pár vizsgálat, a szövettani eredmény sincs még meg. Azért bizakodók vagyunk, talán még "időben" sikerült felfedezni a bajt. A doktor úr Hodgkin-kórra gyanakszik, ami jól reagál a gyógyszeres kezelésre, jó arányban gyógyítható is. Ez lenne a kisebbik rossz...
Én személy szerint csak a családommal beszéltem erről, nem érzem magam felkészültnek, hogy mindenkinek mosolyogva beszámoljak arról, hogy pontosan miért is nem szoptatom a lányom, mikor a kórházban már úgy beindult a tejem, hogy azt hittem, szétrobban a cicim, hogy mi ez a vágás a nyakamon stb. stb. Úgy gondoltam, a blogon is kínosan ügyelni fogok arra, hogy kerüljem ezt a témát. Most viszont két okból is úgy döntöttem, megosztom veletek ezeket az "élményeket": Egyrészt sajnos nincs senki, akinek valóban ki tudnám önteni a szívem, és ha már az oldalnak napló nevet adtam, ez a legalkalmasabb felület erre a célra. Másrészt olyan kis városban élünk, hogy már ma kaptunk olyanoktól telefonhívást, akiről fogalmunk sincs, honnan tudja máris!? Így hát a pletykákat megelőzendő első kézből értesülhet minden kíváncsi ismerős és ismeretlen a sorsomról.
Első letargikus, önsajnáló kirohanásaimon túl vagyok. Gyógyulni szándékozom. Mindent meg is teszek ennek érdekében. Kaptam egy gyógyszert, a mellékhatásaira másik kettőt... Emellé pedig étrend-kiegészítőket fogyasztok. Ez pedig nem a reklám helye, csak szeretném megmutatni, mi a reggelim:
Remélem, még sok bejegyzést tudok nektek adni. Addig is mindenkinek jó egészséget kívánok!

2010. szeptember 5., vasárnap

Nem vártunk hiába - Szüléstörténet

Nem sokkal azután, hogy közzé tettem legutóbbi bejegyzésemet, a kis pocaklakó tudtomra adta, hogy nem kell már heteket várni a megérkezésére.
Augusztus 30-án, hétfőn délelőtt szivárogni kezdett a magzatvíz. Amúgy is mennem kellett a kórházba CTG vizsgálatra, az utána való vizsgálatnál szóltam a dokinak a helyzetről. Erre közölte, hogy ebből ma már szülés lesz, és elkezdte a betegfelvételt intézni. Szóltam a páromnak, hogy hozza a táskát - SZÜLÜNK!!!
Sajnos éppen olyan szülésnek ígérkezett, mint ahogy az első zajlott. Magzatvíz el, fájás, összehúzódás sehol - jöhet a szülőágy és az oxitocin infúzió. Sajnos nem tudom, milyen nem fekve vajúdni, de ennél gondolom, csak jobb lehet... Szóval ismét ez várt rám. Nagyon kedves szülésznő volt éppen bent, nagyon sokat segített. Már a szülőágyon tőle tudtam meg, hogy a második szülésnél intenzívebbek vagy legalábbis annak tűnnek a fájások. Ha ezt tudtam volna!
A tolófájások sajnos egy kicsit hamarabb jöttek, mint ahogy a méhszáj fel lett volna rá készülve. A doki közölte, hogy tartsam vissza. Hát köszi. Igazán kipróbálhatná! Azért küzdöttem, amíg bírtam. Aztán már nem bírtam. Amikor már hagyták, két fájásra, három-négy nyomásra kint is volt a kis pöttöm. Rögtön szét is pakolt az asztalon, még a köldökcsipeszt is úgy kellett kivenni a kezéből. A csecsemős nővér 2850 g-ot és 47,5 cm-t mért. Szinte pontosan akkora volt, mint a nővére. Gyönyörű, egészséges baba.
A párom egész végig ott volt velem. El sem tudom mondani, mennyit jelent ez nekem. Most persze már sokkal oldottabb volt, mint legutóbb, de tudtam szorítani a kezét, közben pedig lelki erőt adott a nehéz pillanatokban. Számomra nagyon furcsa belegondolni, hogy milyen lett volna, ha inkább kint vár. Kibe kapaszkodtam volna? Az ágy szélébe? Az oxitocin olyan fájásokat csinált végül, hogy azt hittem, nem marad erőm addigra, mire igazán kell. 
Pedig nem is tartott olyan sokáig, de végtelen hosszúnak tűnt. 2 óra előtt kötötték be az infúziót, Noémi pedig 15 óra 55 perckor született. Ez igazán nem sok.
A kisasszonyt meg engem is rendbe raktak, utána pedig kihozták és mellre tették. Nagyon ügyesnek tűnik. A tej alakulása eléggé változó, itthon azt hiszem, kicsit többet stresszelem magam, pedig tudom, hogy nem kéne. A kórházban elég jól beindult, itthon egy kicsit kevesebbnek tűnik. Remélem, be fog állni egy rendes mennyiségre, bár Dorka is megnőtt a tápszerrel is. 
A szoptatós étrendről is eltérőek a vélemények. A kórházba minden látogató barackot hozott. Erre letoltak, hogy nem ehetek nyers gyümölcsöt! Én gyümölcs nélkül meghalok. Nekem minden nap kell valami! A védőnő szerint ehetek barackot, ha lehúzom a héját. A neten meg olyat is olvastam, hogy mindent ehetek, de ha észreveszek valamit a gyereken, akkor azt el kell hagyni. Most döntsem el, hogy kinek is hiszek... Jól össze tudják zavarni az embert! Azt mondjuk nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a szüléssel hirtelen el kell hagyni egy csomó ételt, amit ugyanúgy fogyasztottam - akár kilószám - a terhesség alatt is! Nekem ez nonszensz. Azért próbálok mértéket tartani, pihenni (nem sok sikerrel), sok folyadékot inni. 
A kisasszony fejlődéséről még majd beszámolok, nem hiszem, hogy mostanában sütés-főzésről tudnék hírt adni. Remélem, azért így is lesz, aki olvas...

2010. augusztus 28., szombat

Noémire várva...

Furcsa érzés arra várni, hogy a pocakomban lévő apró emberi lény úgy "döntsön", szűk neki a jelenlegi élettér és a világ egy nagyobb szegletébe kívánkozik. A kiírt dátumig persze van még két hét, az orvosom szabadságának végéig pedig még 4 nap, de minden nap úgy telik, hogy azt figyelem, mikor kell indulni. Frontok jönnek, frontok mennek, a kisasszony azonban úgy tűnik, egyelőre marad. Persze csak egyelőre, mert mire befejezem ezt a postot, már lehet, hogy más lesz a helyzet.
Mindig azt hallottam, hogy minden terhesség más. Na de nem gondoltam, hogy ennyire! Dorkával egyszer szaladtunk vaklármával a kórházba, és a szülésig szinte semmi jelét nem adta annak, hogy ő bizony kikívánkozna meleg zugából. Noémivel már szaladhattunk volna párszor... Most teljesen úgy érzem magam, mintha az elsőt várnám - fogalmam sincs, mikor van az a pillanat, amikor be kell dobni a táskát a hátsó ülésre (természetesen már össze van készítve vagy 2 hete), a gyereket a mamához és a kórház felé venni utunkat. Nem panaszkodni akarok, de már kezdem nem jól érezni magam. Ráadásul a majd' 3 éves lányom sem könnyíti meg a helyzetet - mindent lehet mellette, csak pihenni nem :)
Tudom, mindenki azt kívánja így a 39. héten, hogy már legyen vége. Dorkával azért más volt a helyzet. Úgy emlékszem, könnyebben viseltem. Nagyon remélem, ez után a szülés után is az lesz az első gondolatom, hogy majd a következőnél erre meg arra kell odafigyelni. Mert 2008 januárjában így voltam vele. Kicsit fáradt voltam, de jól éreztem magam. Most újabb kihívások előtt állok. Félek. Pedig már elvileg tudom, mi vár rám - de azért annyira mégsem. Mert sok minden alakulhat jobban, de sajnos rosszabbul is. 
Férjem mellettem lesz, mint az elsőnél. Az ő jelenléte sokat segített akkor, remélem, most is kitart. Találkoztam már néhány leendő apukával, aki nagyon ódzkodott a szülőszobától a párja várható fájdalmaitól vagy éppen a vér látványától tartva. Igyekeztem megmagyarázni nekik, hogy a nekem mennyit jelentett az, hogy ő ott van velem, szorítja a kezem, és nem a folyosón rágja a körmét. Az én férjem is irtózik a vértől, de mégis ott volt és már készül a következőre. Azt mondta, most már rutinosabb lesz, és fényképezőgépet is hoz, hogy a lányunk első perceit ne csak a homályos, sötét mobiltelefonos képekről nézhessük vissza. A szülést azért remélem, nem akarja fotózni...
Így a kajás bejegyzések, élménybeszámolók egyelőre elmaradnak. Kislányomat persze be fogom mutatni a kíváncsi szemeknek, de azt hiszem, néhány hétig kimaradok a blogok áramlatából. Addig is mindenkinek minden jót kívánok!
Üdvözlettel: Renée

2010. augusztus 22., vasárnap

Augusztus 20-i beszámoló és siker

Az idei augusztus 20-a a szokásostól eltérően zajlott. Elmaradt a a nagy sütés-főzés, eszem-iszom, sőt, még csak nem is töltöttük itthon a napot. 
A férjem elindul az idei önkormányzati választáson, és az őt támogató szervezet, a Városépítők Társasága egyik kampányrendezvénye volt a kirakodóvásáron. Már évek óta nem jutottam ki a vásárra - a főzés és mulatozás mindig annyira elhúzódott, hogy már senkinek nem maradt hozzá kedve. Így legalább bepótoltam ezt is :) Természetesen újdonságként hatott ez a lányomnak is, akinek elég nehéz volt elmagyarázni, hogy itt igenis fogni kell anya vagy apa kezét, mert annyian vannak! Ő természetesen egyik oldalról szaladgált a másik oldalra, egyik árustól a másikig. Végül apja nyakában megbékélt a helyzettel, onnan belátta az egész bazárt, mégis felügyelet alatt volt. Jobb is, hiszen a világ minden pénzét el tudta volna költeni. Aztán persze le lehetett kenyerezni egy nyalókával - abból is persze a csak a legnagyobbal...
A könyvtárral szembeni nagyobb füves területet foglalták le a Városépítők azzal a céllal, hogy különböző mesterségeket mutatnak majd be. Így egész délután bemutatók voltak.
Először egy harcművészeti bemutató volt, az ágazat nevét meg nem tudom mondani... Kardos, bambuszos bemutató volt - nekem nagyon tetszett, igazából még sosem láttam ilyet.
Ezután pedig egy hangszeres bemutató következett. 3 srác jött síppal, dobbal, nádi hegedűvel...
Ezután pedig a Teak-Wan-Do bemutató következett. Egész fiataloktól a idősebbekig nagyon ügyesen törtek-zúztak mindenféle cserepeket, téglákat.
Na de a lényeget persze a végére hagyom... :) Az egész programsorozatból engem Limara és két segítőjének tevékenysége érdekelt a legjobban! Már reggel 9-re kimentek a térre, hogy süssék a finomabbnál finomabb kenyereket! Elhozta a grillfesztiválon nyert kemencéjét, ami egész nap ontotta magából a kenyérillatot. A gyerekek is "gyurmázhattak" a kenyértésztából saját kis péksüteményt. A szomszédos árusnál pedig juhtejből készült sajtot és túrót lehetett kóstolni. Limara persze ebből is hasznot kovácsolt - a juhtúrós rózsákból nem tudott eleget sütni... :)
Meghirdette Limara a kenyérsütő versenyt, a honlapjára is feltette a meghívást. Először nem is akartam indulni, de mivel a szervező Városépítők Társasága egyik képviselőjelöltjének vagyok a felesége, presztízs-kérdést csináltam belőle. Eldöntöttem, hogy reggel sütök egy kenyeret, amihez még kedd este megcsináltam az öregtésztát. 20-án reggel 6-kor nem éppen a legkellemesebben, egy benzines fűkasza hangjára ébredtem. Próbáltam beszélni annak használójával, hálóingben flangáltam az utcán, de nem hatott rá az én szavam, úgyhogy nekiálltam a kenyérnek. Talán a magas adrenalin-szintnek köszönhetően mindent elrontottam rajta, amit csak ilyenkor el lehet. Először is, valahol valahogy belekeveredtem a lisztadagolásba, a végén fogalmam sincs, mennyit tettem bele. Persze a gép után még gyúrhattam rajta egy keveset, mert lágy lett. A formázás sem sikerült valami fényesen, az egyik oldalon mindenáron szét akart nyílni. A sütés során nem volt probléma, szépen megsült a zacskóban, mire indultunk. Na ezt a kenyeret adtam én be "pályamunkának"...
Szerencsére nem volt túl nagy mezőny, összesen 4 pályázat futott be. Az enyém a jobb szélső.
A zsűri persze mindet alaposan megnézte, megkóstolta, és...
...végül én kaptam az egyik első helyezést. XD A Városépítők Társasága által támogatott polgármesterjelölt, Márton Imre adta át az oklevelet.
Nagyon jól esett. Főleg, hogy egy ilyen elismert szaktekintély volt a zsűri elnöke. Köszönöm Limara.
A receptet azért megadom, ha valaki kedvet kapna hozzá. Tegnap megsütöttem újra, természetesen sokkal szebb lett...
Az alapja igazából Limara Jól bevált kenyere, egy kis módosítással. Ha már itthon sütöm, nem szeretem a teljesen fehér kenyeret, így egy kis búzakorpát és teljes kiőrlésű rozsliszttel kombináltam egy kicsit több folyadékkal.
Tehát:
300 ml víz (harmada esetleg tej)
2,5 tk. só
1 tk. cukor
2 ek. olaj
2 púpos ek. búzakorpa
2 púpos ek. tk. rozsliszt (a kettő együtt kb. 5 dkg)
+ annyi BL 80 liszt, hogy 50 dkg legyen
25 dkg öregtészta
2 ek. burgonyapehely
fél tk. aszkorbinsav
15 g élesztő

2010. augusztus 13., péntek

Beköszöntött a zöldbabszezon!

Legalábbis anyósomék kertjéből (mi is lenne velünk anélkül!?) múlt héten kezdtek a zsenge, édes, minden ízében vajbab hajtások a tányérra kerülni. Jutott nekünk is belőle egy "kevéske". Tegnap 2 kilónyit pucoltam meg - ebből másfél rögtön a fagyasztóba is került. A maradék félből ma készült zöldbableves. Számomra a zöldbableves elengedhetetlen ízesítő és velejárója a füstölt hús. Tegnap be is szereztem a szükséges mennyiséget füstölt nyúljából. :P 
Én szeretem falatnyi darabokban a levesbe tenni - így hamarabb megfő, ill. nem fenyeget a veszélye annak, hogy a nagyobb részek aprítása, elharapása közben a leves piros levével összecsapjam magam! Úgyhogy amikor kivettem a zacskóból a nagyobb darabokba vágott húst és megcsapott az illata, legszívesebben azonnal kiharaptam volna belőle egy nagy darabot! :)
Bő vízben feltettem főni a felkockázott husikat, és amikor már kellően puhának tűnt, beletettem a fél kilónyi összedarabolt zöldbabot, egy kis fej hagymát összekockázva, egy kis kaprot és sót. Amikor megfőtt a bab is, berántottam. Nálunk ennyiből áll a bableves. Tálaláskor kb. egy evőkanálnyi tejfölt elkeverünk a tányérban - kinek-kinek ízlés szerint.
A zöldbableves után általában valami könnyebb tésztaféle szokott lenni a menü. Mivel a tegnap éjszakai vihar, világvége közeli időjárás után ismét 30 fok körüli hőmérséklet, egyszerűen morzsányi hangulatom sem volt begyújtani a sütőt valami kelt tészta számára, az egyik szomszédasszonyom által ajánlott receptet próbáltam ki: a joghurtos fánkocskákat. Nagyon egyszerű a recept, bár a menyiségeket érdemes megsokszorozni, mert hamar elfogy... (Nekem 20 kis golyó lett belőle.)
1 kis pohár natúr joghurt
1 tojás
1 cs. vaníliás cukor
1 tk. cukor
csipet só
15 dkg liszt
1/2 cs. sütőpor
Ezekből kavarunk egy lágy tésztát, amit bő olajba szaggatunk és kisütünk. Pofon egyszerű, és könnyű kis golyócskák lesznek belőle. Viszont elég kevés cukrot tartalmaz, érdemes jól megszórni porcukorral a tetejét. Tálalhatjuk lekvárral, vaníliasodóval, csokiöntettel stb.

2010. augusztus 12., csütörtök

Gyors vacsi: Melegszendvics házilag

Félreértés ne essék, nem ezzel az ötlettel kívánok berobbanni a gasztrobloggerek nagyjai közé, viszont úgy gondoltam, hogy megosztom ezt az általam annyira kedvelt melegszendvics változatot azokkal, akik már unják a bolti konzerv szendvicskrémek ízvilágát.
Ez volt ugyanis a tegnapi vacsoránk. Amikor benéztem a kenyeres dobozba, és láttam, hogy több mint fél kiló szelt kenyér szárad benne, úgy döntöttem, nem állok neki semmilyen főzésnek, ezt el kell pusztítani. Nem is maradt belőle egy morzsa sem...
Az elgondolás mindössze annyiból áll, hogy egy-két doboz májkrém konzervet villával összetörök (mármint szigorúan csak a tartalmát..) és egy jó adag tejföllel kikeverem jó krémesre. Ezzel kenem meg a kenyereket. Készíthető viszont egyéb konzervből is, pl. vagdalthús, de nekem májkrémmel a legjobb. Tetejét megszórtam reszelt sajttal és mehet a sütőbe. Negyed óra alatt kész a meleg vacsi. :)

2010. augusztus 10., kedd

Végre grilleztünk!

Az idei nyár sajnos nem kecsegtetett annyi kellemes hétvégével, mint amire számítottunk, így a szombati grillezős bulik igencsak elmaradoztak. Idén még a tárcsát se vettük elő. Elég hosszas szervezés és időjárás-előrejelzés-figyelés előzte meg azt a pár alkalmat is, amikor marhapörkölt főtt vagy szalonnát sütöttünk. Úgyhogy a grillezés már nagyon hiányzott az idei programok közül.
Ezen a héten a Lidl áruházakban grillvásár van. Szenzációsan jó áron, mindössze 4000 Ft-ért sikerült vennünk egy kerek grillsütőt. Aggódtam is amiatt, hogy majd mennyire gagyi és biliacél, de egészen tűrhetőnek tűnik. Eddig mi leragadtunk a tárcsás sütögetésnél, de azért vannak bizonyos ételek, amiket azért jobb a rácson sütni. Ilyen pl. a saslik. És íme a kis sütögető:
Muszáj volt kipróbálnunk az újdonsült szerzeményt, így hát szombaton bepácoltam a fagyasztóban rejtőző két szép tyúkmellet. Már több helyen olvastam, hogy nagyon finom a joghurtos pácban zöldfűszerekkel ízesített csirke, így hát ezt készítettem. Egy nagy pohár joghurtba nyomtam 5 gerezd fokhagymát ill. házi szárítású borsikafüvet és kakukkfüvet. Egy kicsi sót is tettem bele, mivel a csirkehús állítólag nem keményedik meg tőle. Azért óvatosan bántam vele. Vasárnapi ebédre volt tervezve - bőven elég lett volna neki az idő, de végül hétfői vacsora lett belőle... 
Nekem nagyon bejött az íze, bár saslikhoz kicsit maszatos egy pác... Férjemnek annyira tetszett, hogy a tál alján megmaradt fűszeres joghurtot még a sültkrumplival kimártogatta. Ő egyébként a kakukkfüvet egyébként is imádja! A pálcákra egyébként most csak egy kis vöröshagymát, kápia paprikát és egy kis cukkinit tűztünk. A hagyma kellemesen édesre sült a fincsi húsfalatok mellett.
Azt hiszem, az első próba jól sikerült, bár még gyakorolni kell a faszénen sütést. Próbálkoztunk ugyanis cukkini karikákkal is, de annyira lassan sültek, hogy inkább egy gumikarika lett a végére, mint ropogós, fűszeres zöldség! Remélem, lesz még olyan kellemes időnk, hogy újabb teszteknek vethetjük alá ezt a remek szerkezetet...
 

2010. augusztus 3., kedd

Kalácspróba 3.: Tót-kalács

A soron következő kalácsteszt alanya az a tészta, amit anyukám egy ideje minden hétvégén megsüt. Ő anyósomtól kapta, aki meg egy cukrásztól. Anyósomék persze nem ekkora adagban sütik. Ők ha egyszer nekiállnak, akár bele is lehetne fulladni a sok kalácsba. Nekik ráadásul az a jó öreg zománcos, palackkal üzemelő sparhetjük van erre a célra. Az aztán gyönyörűen süt! Én azért megpróbálkoztam vele az itthon a sima elektromos sütőmben is. Nem egészen ugyanaz lett az eredmény, de hasonlít.
Nem tudom, hogy a tészta megállna-e sima tepsin, mivel mindenki formában süti, én is így készítettem. Ennyi tésztához viszont csak egy kerek formát tudtam előszedni, úgyhogy végül koszorú formájú kalács készült.
A tésztája igazából semleges ízű, nekem jobban bejön az édesebb, de ezen a só-cukor arány módosításával lehet változtatni. Kellően ritka, könnyen szelhető, egyáltalán nem nehéz tésztájú. Talán kicsit jobban megkelhetett volna...
Hozzávalók:
1/2 l tej
2,5 dkg élesztő
1,5 + 2 tk. cukor
1/2 tk. só
60 dkg finomliszt
15 dkg rétesliszt
5 dkg puha vaj
Én kenyérsütőgéppel dagasztattam. Egy bögre tejben 1,5 tk. cukorral felfuttattam az élesztőt. Ehhez ment a többi tej, cukor, só, vaj. A tetejére a lisztek. Duplájára kelesztettem, 4-es fonással formáztam, kizsírozott-lisztezett formába tettem, majd ismét kelesztettem kb. fél órát. 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem kb. 50-55 percig. A végén kicsit le kellett takarni, nehogy túl sötétre piruljon.


Utóirat:
Közben rájöttem, hogy nem a sütővel, hanem a technikával volt a probléma. Az újított eredményről később bővebben...

2010. július 30., péntek

Kalácspróba 2.

Tegnap kipróbáltam egy másik kalácsreceptet, amit még korábban írtam le. A kenyérsütőben összedagasztottam a tésztát, és amikor már kelt, akkor jöttem rá, hogy ez igazából a gépi sütéshez összeállított recept. Nem is nagy mennyiség, ezért a 10x30 cm-es szögletes formámba raktam, miután 4-es fonással megformáztam. Még kelesztettem egy kicsit, majd 180 fokra előmelegített gőzös sütőbe raktam. 40 percig sütöttem, majd a formából kiborítva a rácson további 10 percre visszatettem, mert kicsit fakónak találtam.
Igazából nem tudom, van-e jelentősége a gőzös sütésnek - ki fogom próbálni gőz nélkül is.
Az állaga elfogadható, a mennyiség viszont egy kicsit kevés - túl hamar elfogyott.. :) Holnap kipróbálok egy másikat is.
Hozzávalók:
2,5 dl tejben 3 ek. cukor és 1 dkg élesztő felfuttatva
35 dkg finomliszt
15 dkg rétesliszt
+2 ek. cukor
1 kk. só
4 dkg puha vaj
1 tojás

2010. július 29., csütörtök

Termékajánló: Rostos almalé

Néhány hónapja, bevásárlás alkalmával az egyik üzletben találtam egy szép retro üveges üdítőt. Alkalmi vétel volt - nem része az állandó kínálatnak. Natúr almalé 100% - ez volt ráírva. Már csak kíváncsiságból is megnéztem az összetevőket. Nagyon rövid lista volt: "Összetevők: Almalé 100%". Ez meggyőzött. Azóta láttam, hogy a Coop üzletekben mindig van - igaz, nem éppen ugyanazon az áron.
Ma fogorvosnál voltam, több mint egy órát vártam a soromra, majd átnéztem a közeli turkáló kínálatát. Mire végeztem, nagyon megszomjaztam. Bementem egy Coop üzletbe, és ismét megláttam ezt a szép, hívogató üveget - most azonban almalé-meggylé verzióban.

Még a boltajtóban megittam több mint a felét, a kép már itthon készült. És ami a lényeg: "Hozzáadott cukrot, vizet, tartósítószert és színezéket nem tartalmaz." Alacsony fokú hőkezeléssel tartósítják, ráadásul itt készül kicsiny hazánkban.
A kiürült üvegeket természetesen elraktam - ideális paradicsomlé vagy szörpök befőzéséhez.

2010. július 26., hétfő

Mai menü: Csontleves, Rozsdás hús, Kovi ubi

Szombaton korán reggel anyósoméknál beleszaladt a hízó a nagykésbe. Villámgyors darabolás és zacskózás után jutott a jóból nekünk is pár falat. A vasárnapi ebéd természetesen a friss húsból és levescsontból készült.
 A "rozsdás hús" receptjét már évekkel ezelőtt találtam a Mindmegette oldalán. Számomra kicsit furcsa volt először a hozzávalók aránya, de remek, szaftos húsétel készül belőle.
Egy szép darab karajt kaptam, kb. 1-1,2 kg lehetett. Szépen felszeleteltem, kicsit kiklopfoltam, csak hogy a rostokat összezúzzam. Nem olyan vékonyra, mint a rántott húshoz. Számomra mindig rejtély marad, hogy az éttermekben hogy tudnak azokból a kis szeletekből akkora hatalamas rántott húsokat készíteni, hogymég a tányérról is lelóg! Na de ez most nem is lényeges! :) Szóval a húsok mindkét oldalát sóztam-borsoztam és serpenyőben kevés olajon mindkét oldalát elősütöttem. És ezután következik az, ami azt a jó kis szaftot adja: a vöröshagyma. Na de nem is akármennyi! Ez egy igazi jó makói recept is lehetne, de a makói szelet az ugye már más!
4 fej hagymát kockáztam fel és szórtam a húsra. Előtte persze könnyeimmel küszködve megörökítettem ezt a mennyiséget... Fedő alatt fél óráig pároltam. A hús engedett egy kis levet, így kellő gőz volt a hagymának is. Egy kicsit utánasóztam, majd fél óra elteltével ráöntöttem egy jó deci száraz vörösbort. Ebben párolódott tovább. Majd amikor már szinte kész, hozzáadtam egy jó evőkanál mustárt. Ebből áll össze az egész. Nem egy nagy művészet elkészíteni, viszont nekem nagyon bejött a vörösboros-mustáros összhatás. Krumplipürével szoktam tálalni. És még éppen idejében, a nagy lehűlés előtt elkészült a kovászos uborka, jól behűtve azt ropogtattuk mellé.
Tehát a hozzávalók:
6-8 szelet karaj
3-4 fej vöröshagyma
só, bors
1-1,5 dl száraz vörösbor
1 ek. mustár

2010. július 9., péntek

Kelt tésztás kakaós csiga

A Goldenblog szavazás eredményeit nézegetve találtam egy oldalra, ahol a különböző kakaós csigákat hasonlítják össze. Ahogy pörgettem az oldalt, a sok kakaós csiga képe elindított bennem valamit. Leginkább a gyomorsav-elválasztást... :) Nekiálltam bedagasztani Limara kelt kakaós csigáját.
A leves, friss zöldségekből előállított krumplileves volt. Ezután a kelt tésztás, meleg kakaós csiga nagyon jól esett. Be is kapkodtam belőle rögtön 3-at.
A receptet változtatás nélkül követtem, úgyhogy a részletezésével nem fáradok. Nagyon finom lett. 21 db lett belőle. A porcukorszórás elmaradt, mivel a család nem szereti :(

2010. július 8., csütörtök

Kalácspróba 1.: Max-féle foszlós kalács

Max oldalán találtam az "igazi foszlós kalács" receptjét. A kalácssütéstől mindig féltem, de az oldal tetején lévő fotó meggyőzött arról, hogy ilyet nekem is kell csinálnom. Az első próbálkozás nem sikerült valami jól, minden bizonnyal túlkelt, és az egész fonat meg minden egybefüggő massza lett. Nem is volt túl fotogén a végeredmény. Ezzel szemben itt a második próbálkozás eredménye:
Max tanácsai alapján tegnap újra elkészítettem, és a melegre való tekintettel a külön gőzös kelesztést elhagytam, a hideg sütőben kelt, amíg az bemelegedett. Mivel 25 perc után sem aludt ki a fűtést jelző kis lámpa, a tészta pedig már kezdett pirulni, 220-ról levettem 180 fokra. A lámpa elaludt, a kalács így sült tovább. Sajnos félidőtől letakarva kellett sütnöm, mert a teteje már nagyon pirult.
A kalács nagyon szép lett, nekem kicsit túl sűrű, de ezen még szerintem a későbbi próbálkozások alkalmával javítok.

2010. július 5., hétfő

Chilis bab - konzerveledel

A hétvégén chilis babot készítettem. Reménykedtem benne, hogy majd a lányom is jóízűen eszik belőle - legalább a kukorica meg a darált hús kedvéért.
Sajnos ez egy olyan étel, amit konzervekből a legkézenfekvőbb összedobálni. Azért igyekeztem olyanokat választani, ami nem tartalmaz túl sok káros összetevőt...

Tehát a hozzávalók:
50 dkg darált hús
1 doboz kukoricakonzerv
3 doboz babkonzerv (fehér és vesebab vegyesen)
1 doboz hámozott paradicsom konzerv
1 fej vöröshagyma
olaj

bors
ketchup
chilipaprika

A felszelt hagymát kevés olajon üvegesre párolom, majd hozzáadom a darált húst. Sózom, borsozom, és fedő alatt párolom. Ehhez jön a paradicsom felkockázva levével együtt, a ketchup, chili és a kukorica. A babot már csak azután adom hozzá, hogy ezek már megpuhultak, mivel a konzerv babok hamar szétfőnek. Külön folyadék nem kell hozzá, elég az, amit a konzerv tartalmaz. A kukorica és a bab sós levét nem öntöm hozzá, csak a paradicsomos, chilis levet. Összerotyogtatom és kész is. Nokedlivel tálalom - a tetejére lehet akár sajtot is reszelni. Ez a mennyiség 4 jó éhes szájnak elegendő vagy 6 kicsit visszafogottabb étvágyúnak. :) Nálunk nagyon hamar elfogy, pedig szinte kibugyog a lábasból.

2010. július 3., szombat

Kovászos uborka - egyszerű savanyúság vagy könnyű nyári frissítő?

Terhesség ide vagy oda, a kovászos uborkát mindig imádtam. Ez volt az egyik első "recept", amiről kifaggattam édesanyám, amikor elköltöztem otthonról és megjelentek a piacon az első uborkák.
Kaptam még egy 5 l-es dunsztos üveget is, azóta is abban készítem minden évben többször is az ubikat. Én az alábbi módon készítem - remélem, anyukám nem haragszik meg, hogy elárulom a titkát :) 
Az 5-es literes üveghez 3 kiló uborka kell. Ez pontosan belefér. Az uborkákat alaposan megmossuk. Én a csak erre a célra használt körömkefével szoktam megsikálni őket, nagyon szépen és egyszerűen meg lehet szabadítani a kis apró szőröktől. Levágom a végeit, majd hosszában kb 3/4 részig bevágom az egyik oldalról, majd 90 fokban elforgatva a másik végéről is. Az üveg aljába kaprot teszek, majd erre állítgatom az uborkákat szépen, szorosan egymás mellé. Ha megfelelő méretű az uborka, éppen elfér 2 sor egymás tetején. A végén megint kaprot hajtok bele. Ezután pedig jöhet a lé. Ahány kiló az uborka, annyi evőkanál sót (esetemben 3-at) elkeverek hideg vízben, illetve egy teáskanál szódabikarbónát teszek bele. Ettől maradnak az uborkák finom ropogósak. A tetejére pedig jöhet a kenyér sarka. Sokan, köztük anyósom is kenyér nélkül készítik, de annak valahogy más íze van - nekem ez az igazi "koviubi". Befedem a tetejét, és kiteszem a napra.
Ezen a héten már végre jó időt jósoltak, úgyhogy muszáj volt nekifognom. El is készült 2 és fél nap alatt! Annyira meleg volt, hogy egy csomó lé elpárolgott a tetejéről és a felső uborkák kissé kifakultak (pedig színig volt üveg). Ez persze nem ront az élvezeti értékéből.
Amikor késznek ítélem - általában a színe alapján - egy műanyag dobozba pakolom az ubikat, rászűröm a levét, és mehet a hűtőbe. Gyakran előfordul, hogy csak úgy magába bekapok egyet-kettőt, amikor épp a hűtő felé járok. Ezért is gondolom, hogy szomjoltónak is kiváló. Van, aki a levét külön meg is issza. Annak is vannak különböző jótékony hatásai a szervezetre, de erről nem sokat tudok. Én csak az ízéért eszem! :)

Élesztett öregtésztás kenyér

Tegnap az öregtésztám megérte a 10. napját, így elővettem Limara receptjét az öregtészta észhez térítéséhez. Reggeli után nekiláttam, nem volt még 9 óra sem, amikor bedobáltam a gépbe a hozzávalókat. Megvártam, amíg lejár a dagasztás és kikapcsoltam a gépet. Ezután elmentünk a lányommal vásárolni. Az előirányzott 2 óra kelésből egy kicsit több lett, de még nem voltunk elkésve. Hozzáadtam az újabb hozzávalókat, mindenben a recept szerint jártam el. Tényleg elég jól sikerült feléleszteni a tésztát. Gyönyörűen megkelt.
Sütőzacskóban, fixen 200 fokon sütöttem. Szerintem küllemre olyan lett, amilyet szerettem volna. Szépen meglocsoltam, ki is cserepesedett. Csak este szegtük meg, jó állagú kenyér lett belőle. Na de délután 4-kor vettem ki a sütőből! Elég jó kis program ez a kenyérsütés!

2010. június 29., kedd

Limara fehér kenyere - csapó 2-es

A múltkori rozsos kenyérsütés után kipróbáltam AZ eredeti Limara-féle receptet fehér kenyérre. A sütés módja azonban maradt a régi: elektromos sütőben zacskó vagy fedél nélkül, alól vízzel. Az első 15 perc után ismét barna lett a kenyerem külseje (220 fokon), úgyhogy ezután inkább letakarva sütöttem tovább 200 fokon. Képet nem is készítettem, annyira nem mutogatom! Ehető volt, de nem az igazi. Mivel eléggé megsült, nem cserepesedett ki és kicsit lapos is maradt.
Leadta viszont Limara az infót, hogy a piacon lehet kapni a nagy jénait, amekkorát ő is használ. El is határoztam, hogy kimegyek és megnézem magamnak! Erre a piacos nap reggelén és a megelőző éjszaka elég szépen esett az eső - a bevásárlás elmaradt.
Nem hagyott viszont nyugodni a téma, ezért eldöntöttem, hogy akkor is megsütöm a következő kenyerünket - akkor zacskóban! Begyúrattam a tésztát a géppel, betettem a kelesztőtálba, és amíg szépen kelt, a lányommal elsétáltunk a boltba, és beszereztük a lehető legnagyobb sütőzacskót. (Én csak a kicsiből tartok itthon - eddig elég volt az is.) Megformáztam a kenyeret, betettem a zacskóba és hagytam újra kelni. A bevágás már érdekesebb feladatnak bizonyult. Nem könnyű a nagykéssel a zacskóban nyiszitelni! :) Végül azért megoldottam a problémát, bespricceltem, bekötöttem és bedobtam a sütőbe a kenyeret. Ismét 220 fokon kezdtem a sütést, de a zacskó ellenére ismét hamar kezdett pirulni, úgyhogy levettem valamivel 200 fok alá. 50 perc után kivettem, bespicceltem és az eddigi próbálkozásaimtól merőben eltérő, nagyon jó állagú, szép és ropogós kenyér lett belőle. 
Limara, ha olvasol, kérlek segíts picit! Nem egészen korrekt a hőfokszabályzóm, hogy ilyen hamar megpirul a kenyér? Gondolom, emiatt sem emelkedik meg a tészta sülés közben. Most is kicsit lapos maradt.