lbyf.lilypie.com/TikiBlogger.php/53Pt

2011. január 5., szerda

Köszönet

December közepén elkeseredésemben kiírtam magamból az oldalon a csalódottságomat. A blogom rövid életének első igazi sikere volt az a bejegyzés. Kiderül ugyanis, hogy többen tévednek az oldalamra, mint gondoltam. És az üzenet a legjobb emberhez jutott, a Makói Oktatási Központ igazgatójának feleségéhez. Rögtön be is ajánlott szakoktatónak a Galamb József Tagintézménybe. Ezúton köszönöm így ismeretlenül a segítséget!
Ma bent voltam néhány órán, megismerkedtem néhány osztállyal is. Remélem, nem csak a jelen lévő másik tanár miatt viselkedtek! :)
Az emlékeimben még élesen élnek a középiskolai emlékek, pedig már a 10 éves érettségi találkozón is túl vagyok! Talán azért, mert én 8 évet töltöttem ugyanazon intézmény falai között. Itt éltem meg legszebb kamasz éveimet, első szerelmeimet, és itt találtam meg életem párját is. Utólag visszanézve, nagyon jó volt. Igaz, az osztályunk azóta szétszéledt és én személy szerint csak 5 évente találkozom velük (kivéve a kedves gyerekorvosnőt, akivel "sajnos" már többször is találkoztam - általában a munkahelyén). Mégis, ha visszagondolok, mosolyog a lelkem. Voltak persze keserű pillanatok, de a kellemes emlékek elnyomják azokat. Így aztá megrendítő volt azt hallani 17-20 éves srácok szájából, hogy "tanárnő"! Mintha egy légkalapács mellett ébredtem volna! Hé, ébresztő, ez a valóság! Hasonló érzés ez, mint amikor először köszönnek csókolomot a gyerekek, néniznek a bölcsiben, oviban. Furcsa ezt a pedagógiai feladatkört az érem másik oldaláról vizsgálni.
Az oktatandó tárgyakról nem is beszélve! Nem hiszem, hogy komoly nehézséget fognak okozni, de az biztos, hogy először nekem kell elsajátítani az anyagot. Mi is tanultunk az egyetemen munkavédelmet, közgazdaságtant, jogot stb. Elméletben tisztában is vagyok ezekkel. Más viszont a magyarázás, példák állítása. Sajnos eddig elég kevés tapasztalat van a hátam mögött. Talán majd néhány év gyakorlat könnyebbé teszi ezt. Itt pedig a leendő kollégáknak mondok már előre is köszönetet, amiért segítőkészségükkel, kedvességükkel igyekeznek nem elvenni a kedvem a feladattól. Útmutatásuk és tapasztalataik nagy hasznomra lesznek az elkövetkező hónapokban.
17-étől pedig már élesben vetem bele magam a feladatba. Igyekszem a tudásom legjavát adni és megállni a helyem ebben az új környezetben. Hátha valóra válik a szilveszteri könyörgésem: "Boldogabb új évet!"

2011. január 2., vasárnap

Visszatekintő - 2010

Szilveszter környékén az ember akaratlanul is végiggondolja az elmúlt év történéseit. Ez az érzés most a szokásosnál keservesebb hangulatot hozott elő belőlem. Így hát általában Boldogabb Új Évet kívántam mindenkinek.
Ahogy átgondolom, mi is történt velem az elmúlt évben, összesen 2 olyan eseményt tudok felidézni, ami valóban örömet okozott: 1. lediplomáztam februárban 2. megszületett a lányom augusztusban.
A 2010-es év nem volt éppen a legjobb évem, sőt az eddigi talán legrosszabb! Amikor eldöntöttük, hogy Noémi meg fog születni, onnantól kezdve a sorsom megpecsételődött. Mind anyagi mind egészségügyi szempontból. Nem mondom, hogy megbántam, dehogyis! Bár jobb lett volna, ha másként alakul. Valamiért azonban mégis ezt szánta nekem a sors. A lényeg az, hogy terhesen esélyem se volt munkát kapni, a gazdasági válság pedig az építőipart sújtotta a legjobban. A CHF azóta is az egekben van, talán már sohasem lesz esélyünk megszabadulni a Budapest Bank "áldásos" felügyelete alól. A férjem minden hónapban beszél valamelyik ügyintézőjükkel. Általában arról, mennyire nem futotta az elutalt összeg a törlesztést. Sajnos a kiszemelt állást sem sikerült megcsípnem. Pedig nagyon jó lett volna egy biztos nyugdíjas állás! Az egészségügyi vonalat nem boncolgatom - arról már eleget írtam az elmúlt hónapokban.
A családunk szerencsére jól van. Férjem kitart mellettem, a kezelések napján önként gondozza a gyerekeket. Én nem lennék rá képes. Áttetettem péntekre a kezelések napját, így a hétvégével együtt 3 nap alatt teljesen regenerálódok. Remélem, a hátralévő 9 kezelést is így fogom viselni. Sajnos alapvetően negatív gondolkodású vagyok, nekem általában félig üres a pohár. Ezért mostanában kifejezetten koncentrálok arra, hogy a pozitív oldaláról tekintsem különösen a kezeléseket. Így hát elmondhatom, hogy már csak 9 kezelés van, a felén már majdnem túl vagyok. Bár nagyon félek tőle.
Szóval most már nincs más hátra, mint hogy boldogabb új évet kívánjak a családomnak és minden kedves ismerősnek és ismeretlennek. Illetve hosszú egészséges életet mindenkinek! Na meg biztos munkát, megélhetést, alacsony hiteltörlesztést stb...! Vigyázzatok magatokra!