lbyf.lilypie.com/TikiBlogger.php/53Pt

2011. január 5., szerda

Köszönet

December közepén elkeseredésemben kiírtam magamból az oldalon a csalódottságomat. A blogom rövid életének első igazi sikere volt az a bejegyzés. Kiderül ugyanis, hogy többen tévednek az oldalamra, mint gondoltam. És az üzenet a legjobb emberhez jutott, a Makói Oktatási Központ igazgatójának feleségéhez. Rögtön be is ajánlott szakoktatónak a Galamb József Tagintézménybe. Ezúton köszönöm így ismeretlenül a segítséget!
Ma bent voltam néhány órán, megismerkedtem néhány osztállyal is. Remélem, nem csak a jelen lévő másik tanár miatt viselkedtek! :)
Az emlékeimben még élesen élnek a középiskolai emlékek, pedig már a 10 éves érettségi találkozón is túl vagyok! Talán azért, mert én 8 évet töltöttem ugyanazon intézmény falai között. Itt éltem meg legszebb kamasz éveimet, első szerelmeimet, és itt találtam meg életem párját is. Utólag visszanézve, nagyon jó volt. Igaz, az osztályunk azóta szétszéledt és én személy szerint csak 5 évente találkozom velük (kivéve a kedves gyerekorvosnőt, akivel "sajnos" már többször is találkoztam - általában a munkahelyén). Mégis, ha visszagondolok, mosolyog a lelkem. Voltak persze keserű pillanatok, de a kellemes emlékek elnyomják azokat. Így aztá megrendítő volt azt hallani 17-20 éves srácok szájából, hogy "tanárnő"! Mintha egy légkalapács mellett ébredtem volna! Hé, ébresztő, ez a valóság! Hasonló érzés ez, mint amikor először köszönnek csókolomot a gyerekek, néniznek a bölcsiben, oviban. Furcsa ezt a pedagógiai feladatkört az érem másik oldaláról vizsgálni.
Az oktatandó tárgyakról nem is beszélve! Nem hiszem, hogy komoly nehézséget fognak okozni, de az biztos, hogy először nekem kell elsajátítani az anyagot. Mi is tanultunk az egyetemen munkavédelmet, közgazdaságtant, jogot stb. Elméletben tisztában is vagyok ezekkel. Más viszont a magyarázás, példák állítása. Sajnos eddig elég kevés tapasztalat van a hátam mögött. Talán majd néhány év gyakorlat könnyebbé teszi ezt. Itt pedig a leendő kollégáknak mondok már előre is köszönetet, amiért segítőkészségükkel, kedvességükkel igyekeznek nem elvenni a kedvem a feladattól. Útmutatásuk és tapasztalataik nagy hasznomra lesznek az elkövetkező hónapokban.
17-étől pedig már élesben vetem bele magam a feladatba. Igyekszem a tudásom legjavát adni és megállni a helyem ebben az új környezetben. Hátha valóra válik a szilveszteri könyörgésem: "Boldogabb új évet!"

6 megjegyzés:

Macus írta...

Kedves Kolléganő!
Most már azok is vagyunk, bár a suliban személyesen találkozni ritkán fogunk, hisz én a másik tagintézményben dolgozom.
Jó olvasni a lelkesedésedről. Nem is nagyon akarom letörni,de azért az elvárásokkal vigyázz.A mai gyerekek nem olyanok, mint a 10 évvel ezelőttiek. Hidd el, én már őket is a katedra innenső oldaláról szemléltem...
Az biztos, hogy sok mindent, amit már tanultál, igazán akkor fogsz tudni, amikor el is tudod majd magyarázni, amikor meg tudod értetni a gyerekekkel. Ebben lesznek szép pillanatok, de lesznek nehezek,kudarcosak is. Ahhoz kell majd sok erő.
De lelkes vagy, fiatal, menni fog!
Üdv a csapatban!

Limara írta...

Ez szuper, fantasztikus! nem féltelek, biztosan megtalálod a hangot a gyerekekkel, még ha nem is lesz könnyű. Nagyon örülök, ez már új, boldogabb időszak kezdete lesz!

Renée írta...

Köszi a biztatást. Örülök, ha lelkesnek tűnök, de inkább a félelem beszél belőlem. Én azért szeretek mindent jól csinálni, és most még nagyon tapasztalatlan vagyok.

fevi írta...

Látod, elindult a sikerszéria! Érdemes volt kitartani. Hál Istennek jó emberek mindig vannak! És lesznek is! Ezután jöhet a többi öröm! Sok sikert! Szívből gratulálok! Biztosan ügyesen megbirkózol az új helyzettel! Akadt Neked ennél bonyolultabb helyzet is, és azon is átugrottál!

Boboce írta...

Gratulálok! Kitartás-kitartás-kitartás .. valamikor ez évben ráadásul kollégák is leszünk, hiszen én is ott dolgozom! :)

Macus írta...

Látom, régen jártál erre. Ha mégis lesz egy kis időd az új munka mellett, nézz be a blogomba, a tegnapi bejegyzésben küldtem Neked valamit.