Köszönet

December közepén elkeseredésemben kiírtam magamból az oldalon a csalódottságomat. A blogom rövid életének első igazi sikere volt az a bejegyzés. Kiderül ugyanis, hogy többen tévednek az oldalamra, mint gondoltam. És az üzenet a legjobb emberhez jutott, a Makói Oktatási Központ igazgatójának feleségéhez. Rögtön be is ajánlott szakoktatónak a Galamb József Tagintézménybe. Ezúton köszönöm így ismeretlenül a segítséget!
Ma bent voltam néhány órán, megismerkedtem néhány osztállyal is. Remélem, nem csak a jelen lévő másik tanár miatt viselkedtek! :)
Az emlékeimben még élesen élnek a középiskolai emlékek, pedig már a 10 éves érettségi találkozón is túl vagyok! Talán azért, mert én 8 évet töltöttem ugyanazon intézmény falai között. Itt éltem meg legszebb kamasz éveimet, első szerelmeimet, és itt találtam meg életem párját is. Utólag visszanézve, nagyon jó volt. Igaz, az osztályunk azóta szétszéledt és én személy szerint csak 5 évente találkozom velük (kivéve a kedves gyerekorvosnőt, akivel "sajnos" már többször is találkoztam - általában a munkahelyén). Mégis, ha visszagondolok, mosolyog a lelkem. Voltak persze keserű pillanatok, de a kellemes emlékek elnyomják azokat. Így aztá megrendítő volt azt hallani 17-20 éves srácok szájából, hogy "tanárnő"! Mintha egy légkalapács mellett ébredtem volna! Hé, ébresztő, ez a valóság! Hasonló érzés ez, mint amikor először köszönnek csókolomot a gyerekek, néniznek a bölcsiben, oviban. Furcsa ezt a pedagógiai feladatkört az érem másik oldaláról vizsgálni.
Az oktatandó tárgyakról nem is beszélve! Nem hiszem, hogy komoly nehézséget fognak okozni, de az biztos, hogy először nekem kell elsajátítani az anyagot. Mi is tanultunk az egyetemen munkavédelmet, közgazdaságtant, jogot stb. Elméletben tisztában is vagyok ezekkel. Más viszont a magyarázás, példák állítása. Sajnos eddig elég kevés tapasztalat van a hátam mögött. Talán majd néhány év gyakorlat könnyebbé teszi ezt. Itt pedig a leendő kollégáknak mondok már előre is köszönetet, amiért segítőkészségükkel, kedvességükkel igyekeznek nem elvenni a kedvem a feladattól. Útmutatásuk és tapasztalataik nagy hasznomra lesznek az elkövetkező hónapokban.
17-étől pedig már élesben vetem bele magam a feladatba. Igyekszem a tudásom legjavát adni és megállni a helyem ebben az új környezetben. Hátha valóra válik a szilveszteri könyörgésem: "Boldogabb új évet!"