2011. július 23., szombat

Erdélyi kiruccanás - 2. rész

Kicsit elmaradtam a kirándulás beszámolójával... De most talán sikerül bepótolnom.
Szóval, nagyon jót aludtunk. Megbeszéltük, hogy reggel 7-kor kelünk, reggelizünk, nyugisan összekészülünk, majd elindulunk a Vajdahunyadi kastélyhoz. Az órát viszont nem sikerült beállítani. Felébredtünk valamikor. Laci ránézett a telefonra, 8 óra 4 perc! Úristen, elaludtunk, mindenki ránk vár! Gyorsan felöltöztünk, és kimerészkedtünk az udvarra. Sehol senki. Majd összetalálkoztunk Pista bácsival. Ő világosított fel bennünket, hogy még csak 7 óra múlt. Kiderült, hogy a férjem telefonja automatikusan átállt a román időre. :)
Szép lassan mindenki magához tért. A panziótulajok kávéval és házi mentás teával kedveskedtek. Megittuk, és elindultunk. 
A panziótól csak néhány kilométerre volt a kastély. Elég korán érkeztünk, nem sokan voltak. Vettünk fejenként 10 leiért belépőt és még 5-t fizettünk azért, hogy fotózhassunk. Rengeteg jó kép készült, néhányat megmutatok:





Kifelé menet mindenképpen meg kellett kóstolnunk a kürtős kalácsot. Igaz, nem volt olcsó (10 lei = 620 Ft), de nem is akkorát kaptunk, mint az itthoni árusoknál! Ezzel meg is volt a reggeli-tízórai-ebéd kombo.

Megálltunk egy hangulatos borászatnál is, ahova lehet csoportos látogatást szervezni. Mi most csak egy kis pihenő és néhány fotó erejéig szakítottuk meg utunkat.

Utoljára pedig Temesváron álltunk meg. Ott is csak a plázánál, mert ott ingyenes a parkoló.  Úgyhogy értelme igazán nem volt sok. Amúgy se vagyunk nagy plázázók. Maga az épület nekem nagyon tetszett, bár a kivitelezés még hagy kívánnivalót maga után. :( Eltöltöttük egy órát, ittunk egy Illy kávét, nézelődtünk, majd hazaindultunk.

Ez a női mosdó :) Az elgondolás nem rossz - a megvalósítás inkább...
Igazán kellemes két napot töltöttünk együtt. Remélem, máskor is el tudunk menni egy jó kis kirándulásra. És íme a csapat - teljes létszámban:

Hamburger - valamelyest házilag

Úgy volt, hogy ma Maros-parton ebédelünk. Céges rendezvény a férjem jóvoltából. Kiderült, hogy adminisztrációs hiba miatt mégse mehetünk. Én viszont nem igazán készültem ma főzésre. Reggel viszont kipattant az agyamból egy gondolat: csináljunk hamburgert. Ellenvetés nem igen volt. 
Úgyhogy Limara receptje alapján bedagasztottam a tésztát. Pihent egy órát, megformáztam belőle 9 zsemlét. Pihent még egy kicsit, megkentem tojással, néhányat megszórtam szezámmaggal, párat lenmaggal is, majd kisütöttem.
Még meleg volt a közepe, amikorra kisültek a mirelit húspogácsák. Megtöltöttük azzal, amit itthon találtunk: paradicsom, paprika, lilahagyma, sajt, konzerv kukorica, ketchup, majonéz. A férjem közölte, hogy legközelebb nagyobbra csináljam a zsömlét. Így kénytelen volt megenni belőle 3-at...

2011. július 17., vasárnap

Első szárnypróbálgatások

A sok horgolós blogon, képen és mintán felbuzdulva meglátogattam Macust. Mutatott néhány fogást, egyszerűbb mintát. Persze én itthon teljesen felkészületlen voltam - se tűm, se fonalam. Kaptam Macustól (nagyon kedves volt tőle!) néhány kimaradt gombolyagot, hogy legyen min elkezdeni a gyakorlást. Pénteken pedig gyorsan "elszaladtam" a két gyerekkel az egyik (a kettőből...) helyi rövidáruboltba, és választottam horgolótűt. A választék: kell vagy nem? Úgyhogy vettem egy 3-ast és egy 4-est. Plusz még (nem hallgattam Macusra...) két gombolyag pamutfonalat - eredetileg táskához. A Barkafonal horgolósulijában láttam pár ötletet.
Hazaérve elkezdtem keresgetni, hogy milyen mintával is próbálkozzak egy igen komoly feladathoz: Dorkának készült hajpánt. A gyakorláshoz ideális méretű darab. Végül egy sima hálómintát választottam. 9 láncszemmel indultam, erre egy rövidpálca sort készítettem, hogy egy kicsit erősebb legyen a vége. Hogy hogy lett végül 13 szemem... fogalmam sincs. Azt hiszem, a kezdő szembe is öltöttem, meg itt-ott szaporítottam rajta, de végül 4 "négyzetből" állt egy sor. Jutka tanácsára nem teljes kört csináltam, majd gumival összekötöm. Két biztosítótűvel összeakasztottam, hogy rá tudjuk próbálni Dorka fejére. Estig le se volt hajlandó venni. Nagyon örült neki.
Utólag rájöttem, hogy nem éppen a legjobb mintát választottam a gyakorláshoz, mert ez eléggé kiadja a szemek egyenetlenségét. Kerestem hát egy nem túl nagy darabot, ami azért egyszerű szemekből és mintából áll, de mégis sikerélményt ad, ha elkészül.
Végül rátaláltam egy "gyerekkalap" elnevezésű mintára a fonalshop oldalán. A leírás 50 g pamutfonalat meg 2,5-es tűt ír, nekem 3-as volt, úgyhogy jó lesz az is alapon nekikezdtem még este. Jó érzés volt, hogy el bírtam igazodni a rajzon és hogy a kezemben lévő darab egyre inkább kezdett hasonlítani egy kalapra. Sokkal könnyebb volt dolgozni vele, mert körbe kellett haladni és egy sormagasítás után újabb kör következhetett. Éjfél után tettem le. Másnap reggel hihetetlenül fájt a csuklóm. Vagy ínhüvely-gyulladást kaptam vagy csak izomlázam lett... De nem adtam fel. Vártam, hogy kész legyen az eredmény, kézzel foghatóvá váljon a kis kalap. Nem tudtam, mekkora lesz. Eredetileg Dorkának szántam, de ha nem jó, akkor majd Noémi elhordja...
Igen ám, de úgy jártam, mint Kőműves Kelemen. Igaz, nem a természet erői tomboltak a munkám felett, csak nem jött ki a minta. Észrevettem, hogy az előző sort elrontottam. Sebaj, visszabontottam. Megcsináltam újra, majd két és fél sorral lejjebb vettem észre egy hibát. Az a baj, hogyha már észrevettem, zavar. Úgyhogy megint visszabontottam. Kevesebb volt kész, mint amikor lefeküdtem az este. :P Kiigazítottam a hibát, folytattam a munkát. Egyre gyanúsabbá vált, hogy ez a kalap nem lesz jó Dorkára. 
Ma még befejeztem a peremet - csupa kétráhajtásos pálcákat öltöttem körbe-körbe. Legutolsó sor a leírás szerint ráköltés. Na erről fogalmam sem volt, hogy mi. Egy helyen találtam egy fél mondatot róla. Remélem, jól csináltam...
A karima lehetett volna egy sorral kisebb is, de végül is mindegy. A kalap ugyanis nem jó Dorka fejére. Na de hogy Noémiéra sem!? Szóval ez nem is gyerekkalap, hanem babakalap. A fonalból maradt ugyan 20g, de teljes mértékben követtem a leírtakat. Én rontottam el valamit? Segítsetek!

2011. július 13., szerda

Erdélyi kiruccanás - 1. rész

Adós maradtam egy beszámolóval: Erdélyben tettünk egy rövid kirándulást. A főbb állomásokról már a FB oldalamon tettem ki képeket, most azonban egy teljesebb ismertetővel szeretném bemutatni merre is jártunk.
Egyik kollégánk szervezett egy kiscsoportos kirándulást Romániába, Déva és Vajdahunyad elsődleges úticéllal. Végül két autóval indultunk neki, négyen kollégák (Juhász Zoltán, Szűcsné Sípos Andrea, Vígh István és jómagam), valamint családtagok. Így voltunk végül 9-en. Én a férjemet vittem magammal. Vagy inkább ő vitt minket - lévén ő a sofőr.
Az első megálló Arad volt, ahol tettük egy kis városnéző sétát. Válogattam néhány fotót is, hogy megmutathassam, hol jártunk. Nem mind a sajátunk, begyűjtöttem a többiektől is - remélem, nem haragszanak meg, amiért kiteszem ide. Megnéztük a főteret,
a Marost,
és ittunk egy finom kávét egy hangulatos kávézó-teraszon.
A következő megálló Máriaradna volt, ahol megnéztük a kolostortemplomot. A templom körüli tér búcsúk helyszíne szokott lenni. A környező vidék magaslatainak előfutárai már innen láthatók. Zoli - elmondása szerint - utoljára még fiatal legény korában járt itt, a templom állapota azóta csak romlott.

Innen indultunk Dévára, megnézni a várromot. Juhász Zoli volt a programszervező. Ő és családja 20 éve költözött át Romániából. Így a nyelvi akadályaink elhárultak, és bizonyos helyismerettel is rendelkezett. Arról viszont nem tudott, hogy felvonóval lehet felmenni a dombtetőre. Ezt néhány éve valósították meg. Ez merőben leegyszerűsítette a látogatást :) 10 leiért (620 Ft) fel is vitt minket egy liftszerű dobozka. 
Még jó, hogy nem vagyok klausztrofóbiás, és hogy nem ejtettem le semmit - felvenni nem kellett volna. Abszolút hering-effektus. A kilátás viszont gyönyörű. Kedves férjem csak markolta a kapaszkodót, és félhangosan mondogattam magában, hogy "Nem nézek le, nem nézek le..."A várrom az sajnos csak rom, sok helyen gazos, és figyelmeztető táblák vannak homoki viperák miatt. A kilátás viszont egy élmény.
A mai napra volt tervezve még a vajdahunyadi kastély látogatása is, de nem akartunk nagyon kapkodni, úgyhogy inkább egy nyugis bevásárlást választottunk egy dévai hipermarketben. A mics nem maradhatott el, ha már itt vagyunk! A bevásárlás után pedig elindultunk megkeresni a szállásunkat. Csolnakoscserna (Cinciș-Cerna) mellett egy kis panzióban foglalt nekünk Zoli helyet. 2 háromágyas szoba volt egy kis faházban, fürdőszobával. Az épületegyüttes még félkész állapotban volt, de azért elfogadható környezet várt minket. 


A háziak nagyon kedvesek voltak, igazán próbáltak a kedvünkben járni. A háziúr még a grillsütőt is beizzította nekünk, hogy elkészíthessük a vacsorát. Amíg tartottak az előkészületek, elmentünk a közeli tóhoz...


... és megálltunk a patakparton is.
Visszaérve parázslott a faszén, lehetett sütni. 


Nem mindenki pályázott a kis fincsi kolbászkákra, volt, akinek inkább a szalonna hozta meg az étvágyát. :) Én is ettem belőle - nagyon finom volt. Igaz, az éjszaka fel kellett kelnem inni :) Estére eléggé lehűlt a levegő, így a friss magaslati levegőben nagyon jól aludtunk.
A folytatást később...

2011. július 11., hétfő

Kötős találkozó - egy új "barátság" kezdete?

Szombat délutáni program, a rekkenőhőség kellős közepén az ún. közös kötés, egyfajta kézimunkás találkozó volt. Én igazából félve indultam neki a randevúnak, hiszen én mindössze gobelin varrással foglalatoskodtam - mint most kiderült, azt se a megfelelő módon :S
Délután 2 körülre volt tervezve a találkozó. Biciklire pattantam, és elindultam a főtér irányába. Meg kell mondjam, menet közben azon gondolkodtam, vajon hány olyan elmebeteg ember van még, aki 45 fokban kint van a szabadban? Hát nem sok... A főtéri vendéglátó egység terasza viszont kellemes árnyékos volt, sőt még egy kis szellő is lengedezett, úgyhogy elviselhető volt az idő. Szinte az ebédlőasztaltól álltam fel, öltöztem, és mentem. Na majd iszok egy jó kis jeges kávét vaníliafagyival - gondoltam otthon... Sajnos ebben az étteremben nem tartanak :S Maradt a forró kávé.
Vittem magammal két gobelin mintámat, az egyik tűgobelin. Csalódás volt. Edit rögtön megmondta, hogy nem jól csinálom. Én ugyan nem tanultam sehol, így hát eléggé fonálspórolós módon varrtam ki eddig a mintákat. Hátul így függőleges és vízszintes voltak. Most tudtam meg, hogy ott is ferde vonalaknak kellene lenniük. Kérdeztem, hogy úgy nem kell sokkal több fonal? Szerinte nem. Na, mérnök lévén, kiszámoltam... A minta adott, oda ugyanannyi fonal kell - a hátuljához viszont négyzetgyök 5-szöröse, azaz 2,23-szorosa kell. Szóval, sokkal több fonál szükséges. :P Majd ha újat kezdek, lehet, hogy kipróbálom így. Elvileg kevésbé lesz lyukacsos. Bár, amikor készen van, eléggé tömör lett a korábbi, amit be is fejeztem :)
Dóri a találkozóra horgoláshoz szükséges kellékekkel felvértezve érkezett. Eltökélt szándéka volt ugyanis, hogy megtanul horgolni. Végül én is bekapcsolódtam a tanulmányokba, így sebtében megtanultam a láncszemet és egyráhajtásos pálcát horgolni. Jutka volt a tanárunk, szerinte elég jók a mozdulataim a műveletekhez. El is voltam vele egy jó darabig :) 
(Nemrég kaptam Marcsitól képeket - ö legalább rendesen készült!
Látszik, mennyire elmélyedtem a témában...)
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik a dolog. Csak azt vettem észre magamon, hogy ma egy csomó horgolós oldalt megnéztem, és azt kerestem, hogy mivel tudnám elkezdeni élesben a tanultak alkalmazását. Azt hiszem, meg is találtam: hajpánt :) Dorka lesz a tesztalany. Most már csak az alapanyagokat kell beszereznem hozzá.   Viszont annyira kezdő vagyok a témában, hogy biztos lesz szükségem némi segítségre... Először is: ez most rögtön kör alakú lesz? Minden sort össze kell kapcsolnia végén?

2011. július 9., szombat

Állapotjelentés 4. - Sugáron innen, kemón túl

Már jó ideje nem írtam az oldalra. Igazság szerint a jó hír bejelentésére hagytam az alkalmat: a mindent megváltó, az elmúlt hónapok minden rossz élményét elhalványító PET/CT eredmény közzétételére. Sajnos nem eszik olyan forrón a kását!
Na azért nem olyan vészes a helyzet. Igaz, magára a vizsgálatra is sokat kellett várni, a doki ugyanis elfelejtette megkérni. Én telefonáltam rá... :) Aztán meg egyik napról a másikra volt időpontom. Átestem a szokásos procedúrán - teljes nyugalommal, hiszen, tudtam, hogy csakis nagyon jó eredményt hozhat. Az estét természetesen nem töltöttem a gyerekeim közelében, ismét a nagymamámnál aludtam. Aztán vártam a postát.
A születésnapomon érkezett a levél. Az összegző diagnózis metabolikusan komplett remissziót ír. Megvannak azonban a testemben a korábbi gócpontok. Igaz, a legnagyobb is csak 2 cm-es és inaktív sejtekből áll, de ott van. Így hát még 30 g-nyi sugáradag vár rám, amit kis dózisokban fogok megkapni.
A dokim lebeszélte az Onkoterápiás Klinikán egy doktornővel a találkozónk időpontját, így is órákig vártunk, mire bejutottunk és mire kijöhettünk.
Egy új CT-vizsgálat várt rám, hogy pontosan meg tudják határozni a célterületet. A cél az, hogy az utolsó ilyen "kis genyó" sejtet is elpusztítsák, akár aktív, akár sem. Remélem, sikerül, és aztán elmondhatom, hogy vége. Addig is be kell járnom napi rendszerességgel Szegedre 18-20 alkalommal. Jó kis nyári szünet. :P Készítettek számomra egy egyedi mellényt, amin bejelölik a célpontot. Furcsa érzés volt. Egy vizes meleg anyagot tettek rám, ami néhány perc alatt kihűl és megtartja a formáját. Olyan, mintha egy vizes törölköző lenne rajtam. Kibírható néhány perc volt. Remélem, a következő kezelésekről is ezt mondhatom majd!