lbyf.lilypie.com/TikiBlogger.php/53Pt

2012. július 10., kedd

Dackorszak

Mostanában két mondás jár az eszemben: "Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond." és "Nincs két egyforma ember." 
Noémi születése óta nyugodt, csöndes gyerek...volt. Számomra érdekes módon, Dorkához viszonyítva kicsit később tanult meg beszélni, de annál gyorsabban ment a fejlődés. Egyik első szava és mondata volt a "Nem." és "Nem akarom." Ezt mostanra mesteri szintre fejlesztette. 
Tudom, dackorszak meg minden, ez teljesen normális stb. Most viszont vagy a suliban készítettek ki idegileg a diákok, és én nem bírom úgy, vagy a másodikként idézett mondás érvényesül. Őszintén szólva, percek alatt kiborít. 
A kép csak illusztráció. Nekem abban a pillanatban 
nem a fényképezésen jár az eszem...
Már elég régen kiderült, hogy közel sem egyformák Dokával. Noémi elég erős akaratú, határozott személyiség. És amikor a bölcsődei jellemzésbe ezt leírtam 1 éves korában, én voltam hülyének nézve. Hát most előadja valódi énjét. Korábban csak befeszítette magát, ha nem tetszett valami. Ilyenkor legizgalmasabb az volt, amikor a kezembe csinálta ezt. Úgy hátravetette magát, hogy egy párszor még a falba is beütötte a fejét. Mostanában ez már elmarad, szerencsére nyilvános helyen sem gyakorolta ezt a tudását. Inkább csak erősködik, hogy Nem! és ilyenkor semmi sem segít. Augusztusban tölti a 2 évet, és már tart egy pár hónapja ez dacolás. Remélem, hamarosan túl leszünk ezen az időszakon. Akkor már valószínűleg más problémák fognak előjönni.
Ki hogyan kezelitek ezeket a hiszitket? A fenti képet erről az oldalról szedtem. Úgy tűnik, van benne pár hasznos tanács...

Nincsenek megjegyzések: