Az ABVD-kezelés mellékhatásai - Tapasztalataim 15 kezelés után

Tegnapelőtt volt az utolsó előtti kezelésem, az utolsó május 13-ára, péntekre esik. Különösebben nem vagyok babonás, nem hiszem, hogy bármilyen gondot jelent ez majd.
Így a vége felé azonban már eléggé kezdek besokallni, így hát úgy gondoltam, megosztom a tapasztalataimat Veletek. Elsősorban azonban annak szánom, aki hasonló cipőben jár, vagy fog járni, illetve a családtagoknak, hogy könnyebben tudjanak segíteni szenvedő rokonaikon.
A daganatos betegségeket sugarazással - elszigetelt módon jelentkező esetekben általában - vagy infúzióba kötött méreggel, kemoterápiával kezelik. Nekem ez utóbbival kellett szembenéznem - nem is kis mennyiségben. Én az ABVD nevezetű "koktélt" kapom, ami ahogy a betűk is jelzik, 4-féle méregből adódik össze. Én mangó "ízesítésűnek" hívom, mert olyasmi színe van...
Minden gyógyszer méreg a szervezetnek, és sajnos nem csak a daganatos, elkorcsosult sejtekre van hatása. Nem válogat, nem mutatkozik be előre, csak megy előre - és rombol. Ennek sajnos többféle jele is van.
1. Az első, hogy amit megtámad, az a gyors szaporodású sejtek halmaza. Mivel a rákos sejtek így viselkednek. Vannak a szervezetben még hasonló tulajdonságú sejtek. Ezek pedig a hajhagymák és az ivarsejtek. Az ivarsejtek halála jelenti talán a legkisebb gondot. Amúgy sem ildomos kemo alatt teherbe esni, akármelyik fél kapja a kezelést. A hajhagymák elhalása azonban már látványosabb. Az ABVD állítólag nem mindenkinél fejt ki ilyen hatást. Nekem a 2-3. kezelés után volt érezhető, hogy fésüléskor egyre több haj maradt a kefében. A szép vastag copfom pedig egyre vékonyabb lett. Végül decemberben vágta le a kedves férjem a hajnyírónkkal 3 mm-esre. Ez a 6. kezelés után volt. 
Én eleinte nagyon ellene voltam a parókának, mert láttam néhány nagyon feltűnő és rosszul sikerült megoldást. Úgyhogy vettem is egy kendőt. Volt rajtam vagy kétszer, amikor találkoztam a kórházban egy kb velem egyidős csajjal, szintén Hodgkinos, és kiderült, hogy parókája van. Viszont nem látszott. Úgyhogy eldöntöttem, csak kipróbálom én is. Felírattuk receptre és 3400 Ft-ért vásároltunk egy vörös színű parókát. Ami nem is állt olyan rosszul. Viszont egész napos viselet után már alig vártam, hogy levehessem. Mintha egész nap sapkában lettem volna. Tél volt, próbáltam ráhúzni egy sapkát, úgy szorított, nem volt rajtam, fázott a fejem. Szóval elég hamar meguntam, amikor már kb 1-1,5 cm-es volt a hajam. Okoztam is meglepetést sokaknak - de erről már korábban írtam.
2. Hányinger. Már az elején mondta az orvosom, hogy ez hányingert okoz, sőt a végére már ha a kórház közelébe megyek, attól hányingerem lesz. Olvastam ilyen tapasztalatokról. Én nyugodt szívvel és gyomorral tudok bemenni a kórházba - ha tudom, hogy nem kezelésre megyek. Az első két-három alkalommal nekem sem volt bajom, néha fáj egy kicsit a gyomrom. Aztán talán a negyediknél kezdtem el hányni. Sajnos innentől kezdve ez már megállíthatatlan. A szervezetem csak nem veszi be maradéktalanul azt a sok mérget. Úgyhogy egy része így távozik. (A legyilkolt sejtek meg vizelettel.) Kaptam hányinger csökkentő gyógyszert, de nem igazán használt. Én még azért viszonylag könnyebben viseltem. A kezeléseket adó kedves nővér, Böbike sokat mesélt. 35 éves tapasztalatából volt mit! Volt olyan beteg, akinek a kezelés alatt végig a lába közt volt egy vödör, és végighányta az egészet. Én azért hazavittem mindig. Hamar ráálltam viszont arra, hogy csak egyszer kell kimennem és utána megkönnyebbülök. Volt, hogy este már vacsoráztam. Kezelés előtt reggel megittam egy Normaflore-t, talán ez segített. Egyszer próbáltam teljesen leküzdeni a hányingert, már jócskán a félidőn túl. Nem ment. Szombat délutánig tudtam tartani. Addig viszont szenvedtem. Jobb túl lenni rajta minél hamarabb. Tegnap reggel én már megjelentem az iskolai ballagáson, délután pedig a csajos klubban. Mostanra megtanultam hamar feldolgozni.
3. Talán a hányás folyományaként, de Böbike elmesélése szerint minden ABVD-s hízik. Ezt csak akkor mondta már, amikor én is panaszkodtam súlygyarapodásomra. Lassan elérem a szülési súlyomat. Igaz, csak 8 kg-ot híztam a terhesség alatt. A hízásnak szerintem alapvető oka az előbbi mellékhatás. Nekem nem egyszer volt olyan, hogy a kezelés estéjén már hangosan korgott a gyomrom. Hiszen reggelire ettem egy szelet kenyeret (olvastam, hogy nem jó üres gyomorral menni), utána azt félig megemésztettem, majd kiürítettem teljes gyomortartalmamat. Mitől ne lennék éhes! Úgyhogy az elkövetkező 2 nap tömény evés! Mire visszaáll a normál életmód... A másik oka lehet még, hogy mindenkinek ajánlják a Béres Cseppet. Annak is van ilyen hatása. De szerintem az előbbi a mérvadó :)
4. A végére hagytam a feketelevest. Ez pedig nem más, mint a vénagörcs. Már a legelső kezelés után keletkezett egy kis izomcsomó. Legközelebb másik. Amikor elindul az infúzió, érzem a vénám egész a felkaromig, vállamig (kézfejbe vagy a környékére kapom). Mintha valaki megfogná és húzná felfelé. Ez még nem is lenne vészes. De a másnap! Kirajzolódik a vénám teljes hosszban szép vörös színnel. Ez eleinte elmúlt néhány nap alatt, majd egyre hosszabb idő kellett hozzá. A doki ajánlotta, hogy portot lehetne beültetni a fő érbe egészen a szívemnél. Ő akkor annyira nem erőltette, én meg inkább elodáztam a dolgot. Aztán néhány hete mondta, hogy látszott az alkatomból, hogy ez lesz (gondolom a világos bőr, kék szem effektus). Valójában féltem egy ilyen műtéttől meg a hegektől, úgyhogy nem kértem. De valószínűleg kevesebbet szenvedtem volna vele. 
A legfőbb baj ugyanis az, hogy nem csak a véna görcsöl, hanem a körülötte lévő izmok összetapadnak, beállnak. Mint egy jófajta húzódás - hónapokig. Alig bírom használni a karomat, belenyilal, fáj, szúr stb. A saját gyerekemet nem tudtam egyedül felvenni, megfürdetni. Jeges/vizes borogatással pihentetem. Ha meleg víz éri, legszívesebben sikítanék. Kinyújtani se bírom rendesen, a magasabban lévő polcokról nem tudok levenni semmit. Ma, gondoltam, jó lenne sütni egy kenyeret. Na de csak 130 fokban nyílik ki a karom. A doki szerint tornáztatni kéne, mert így lekötnek az izmok. Majd visszaállnak! Nem érdekel. Ha több idő, akkor több idő. Nagyon fáj...
A problémát csak tetézi, hogy ha a szer egy kicsit mellémegy, akkor még durvább roncsolást csinál. Na nekem ez volt 2-vel ezelőtt. Kiszúródott, kilyukadt, áteresztett a vénám - nem tudom, a lényeg, hogy nem kis roncsolást csinált.
De már csak egy kezelés van hátra, úgyhogy azt már fél lábon is kibírom. Igaz, utána egyik kezem se lesz életképes. De utána búcsút inthetek az infúzióknak.