2015. szeptember 8., kedd

Halihó!

Kedves minden ide tévedő és rendszeres olvasó!

Jelentem, élek.
Nem azért tűntem el a blogom közeléből, mert már a túlvilági világhálón posztolok, csak a körülményeim úgy hozták, hogy sem időm, sem monitor-pixeleket tűrő mondanivalóm nem volt.
A mostani jelentkezésemnek két apropója is van. Egyik, hogy már kaptam a szememre hányást, hogy tessék folytatni - ami őszintén szólva, jól esett, viszont a jelenlegi élet- és munkaviszonyom úgy kívánja, jobb, ha csendben maradok.
A másik, és számomra jelentősebb ok, hogy a múlt hónapban átléptem az utolsó kezelésem óta számított 4. évet. Már csak a bűvös ötös van hátra. Múlt héten voltam is a kezelőorvosomnál, aki kijelentette, hogy most már nagy a valószínűsége annak, hogy az állapotom így is marad. :)
Ennek örömére be is dobtam neki a nagy kérdést. miszerint lehetne-e vállalni egy harmadik gyereket? Mert hát azért két lány után csak jó lenne egy kisfiú is, és az államtól kapott, 3 gyerek után járó támogatás sem elhanyagolható. És nem utolsó sorban nem kellene felmondanom, a környezetemben dolgozó régi és új kollégák, új főnökök is megnyugodhatnának, hogy nagyjából a következő választásokig nem látnának - önként. Tiszta üzlet ez, amelyben mindkét fél jól jár.
A kapott válasszal nem sokra mentem, sőt, inkább elbizonytalanított- ha lehet, még jobban. Orvosilag igazolt összefüggés nincs a terhesség és a hematológiai betegségek kialakulása között, de valóban sokszor találkoznak kismamáknál kialakuló problémákkal, de ezt mindösszesen a test immunszupresszív állapotával magyarázzák. A kockázat fennáll tehát, és azért ne felejtsük el, hogy egy "visszatérő" betegség mindig agresszívebb formában jelentkezik, ami esetemben őssejtes csontvelő átültetéssel ugyan, de kezelhető. Na köszi. Ezek után vállalom-e a kockázatot, ez a nagy kérdés.
Azt hiszem, a jelenlegi szellemi állapotom erős kihatással lenne egy terhességre. Szerencsére a fizikai állapotra nincs panaszom (a feles kilókat nem számítva), a labor eredményem teljesen oké. Az biztos, hogy az 5 évet ki kell várni, addig még vagy elvisz a mentő gyomorbajokkal vagy bármi megtörténhet a politikai fronton is.
Esetleg ha lenne valakinek tapasztalata a témában, azaz Hodgkinnal párosult terhesség utáni gyerekvállalás, megköszönném, ha megosztaná velem. Köszönöm

7 megjegyzés:

Macus írta...

Jó, hogy írtál!
Az is, hogy jól vagy. :)
A babakérdésben nem lehetünk okosabbak, én nem tudok tanácsot adni. Annak szurkolok, hogy legyen baba és egészség is.

Renée írta...

Köszönöm, én is annak szurkolnék.

Medora írta...

Tanácsom nincs, de én is drukkolok!

Ragini írta...

Szia!

Örülök, hogy jól vagy! Sokszor néztem a blogodat, új bejegyzést kutatva.. sajnos bébi-témában járatos nem vagyok, de sok-sok fotót láttam az Onkológián olyan limfómás, gyógyult betegek gyermekeiről, akik a kezelések után fogantak.

Olyan szép az a "tabló", olyan jó nézegetni :-)

Vigyázz magadra, további szorgos, limfóma-mentes hétköznapokat kívánok,
Regina

Renée írta...

Köszönöm, Regina.
Igyekszem.
Én is örülök, hogy kitartasz, csak így tovább! :)

manocicuka írta...

Szia Renée! Sorstársak vagyunk...2002-ben lettem beteg....ABVD (8) és sugár (30)....Böbikét én is ismerem.....2011-ben született a lányom. Minden rendben :) Szeretném felvenni Veled a kapcsolatot.

Renée írta...

Kedves Manocicuka! Oldalt, a bemutatkozásnál megtalálod az e-mail címem. Örülnék neked! Üdv, Renée