Kórházi levegő teszt - az eredmény: fejfájás, kialvatlanság

A második gyermekemmel jutottam először kórházba úgy, hogy én magam (mondhatjuk, hogy) nem voltam beteg. 
Mikor, ha nem ünnepnap éjszaka, március 15-én este 10-kor köhögött a lányom a korábban már a nagyobbnál is hallott ugatós köhögéssel. Összenéztünk, megegyeztünk, hogy másnap háziorvos... Éjszaka szegényre viszont nagyon rájött a köhögés. Kedves párom úgy gondolta, jobb lenne azonnal meg kell mutatni orvosnak. Ekkor volt kb. fél egy. Én mondtam, hogy csak egy kis friss, párás levegő kell neki, de ő ragaszkodott a kórházhoz. Természetesen 1 óra körül hívott, hogy szedjem össze a cuccom, be kell feküdnöm vele.
Előző este nagyon nyomott hangulatban voltam, és kimondtam hangosan, amit szerintem minden ember ki szokott ejteni: "De nincs kedvem holnap dolgozni menni!" Nem egészen így képzeltem a dolgot!
A diagnózis: laryngithis, azaz gégegyulladás. Nem ismeretlen a dolog a számomra, én is gyakran szenvedtem tőle gyerekkoromban. Nagyobbik lányom is átesett már rajta, most úgy tűnik, a kicsi örökölte a hajlamot - tőlem.
Elég gyorsan összekapkodtam a legszükségesebb dolgokat, és mire beértem a kórházba, hallottam, hogy ordít szegény. Nagyon nehezen tudtam megnyugtatni. Amúgy is elég rosszul tűri az idegen környezetet, és most még ott is lett hagyva, amíg az apja hazaszaladt értem. Ráztam, ringattam, ölelgettem. Végül hajnal 2-kor megint vacsorázott egyet.
Meg kell mondanom, egyikünk sem érezte magát maradéktalanul jól a kórházban.
Hihetetlenül meleg volt bent. Ezt sosem értettem, miért kell ott olyan meleg? Hiszen köztudott, hogy a bacik melegben sokkal jobban érzik magukat. Így hát mind a 10 m2-es háziorvosi váróban is dögmeleg van. Ha már egyszer bevisz oda valaki valami jó kis bacit, az ott aztán biztos jól érezze magát! A kórház dettó! Én amúgy is elég rosszul tűröm a rossz levegőjű helyiségeket, már a második napon iszonyúan fájt a fejem. Mivel a pici is velem egy szobában volt, nem tudtam éjszakára még résnyire se kinyitni az ablakot.
Noémi meg végül megnyugodott, hogy ott voltam vele, de mindig akkor jutott eszébe a dokiknak és a nővéreknek valami nyűgjük, amikor vagy aludt vagy evett vagy enni enni készült. Számomra felfoghatatlan, hogy miért nem várhat az inhalálós gyógyszerbeadás annyit, míg megeszi az ebédjét? Nem, a spenótos pofiját meg kellett törölni, és két falat között beadni a gyógyszert. Biztos jól esett szegénynek. Még a mamáknál se alszik olyan jót, mint itthon - még ha hagyják, akkor sem. Na a kórházban még nem is hagyták! Kis vizit, nagy vizit, kúp, gyógyszer, légzésszám-mérés stb. Sajnos csak szombat délben jöhettünk haza, de akkorát aludt szegénykém a saját kis ágyikójában, hogy csak vacsorázni kelt fel.
A csavar annyi a dologban, hogy a héten a nagyobbik oviban volt, hétfőn pedig már a fül-orr-gégészeten volt. A diagnózis: kétoldali arcüreggyulladás, egyoldali középfülgyulladás,fülkürthurut, allergiás rhinitis... Mi lesz még!?