Erdélyi kiruccanás - 1. rész

Adós maradtam egy beszámolóval: Erdélyben tettünk egy rövid kirándulást. A főbb állomásokról már a FB oldalamon tettem ki képeket, most azonban egy teljesebb ismertetővel szeretném bemutatni merre is jártunk.
Egyik kollégánk szervezett egy kiscsoportos kirándulást Romániába, Déva és Vajdahunyad elsődleges úticéllal. Végül két autóval indultunk neki, négyen kollégák (Juhász Zoltán, Szűcsné Sípos Andrea, Vígh István és jómagam), valamint családtagok. Így voltunk végül 9-en. Én a férjemet vittem magammal. Vagy inkább ő vitt minket - lévén ő a sofőr.
Az első megálló Arad volt, ahol tettük egy kis városnéző sétát. Válogattam néhány fotót is, hogy megmutathassam, hol jártunk. Nem mind a sajátunk, begyűjtöttem a többiektől is - remélem, nem haragszanak meg, amiért kiteszem ide. Megnéztük a főteret,

a Marost,

és ittunk egy finom kávét egy hangulatos kávézó-teraszon.

A következő megálló Máriaradna volt, ahol megnéztük a kolostortemplomot. A templom körüli tér búcsúk helyszíne szokott lenni. A környező vidék magaslatainak előfutárai már innen láthatók. Zoli - elmondása szerint - utoljára még fiatal legény korában járt itt, a templom állapota azóta csak romlott.

Innen indultunk Dévára, megnézni a várromot. Juhász Zoli volt a programszervező. Ő és családja 20 éve költözött át Romániából. Így a nyelvi akadályaink elhárultak, és bizonyos helyismerettel is rendelkezett. Arról viszont nem tudott, hogy felvonóval lehet felmenni a dombtetőre. Ezt néhány éve valósították meg. Ez merőben leegyszerűsítette a látogatást :) 10 leiért (620 Ft) fel is vitt minket egy liftszerű dobozka. 

Még jó, hogy nem vagyok klausztrofóbiás, és hogy nem ejtettem le semmit - felvenni nem kellett volna. Abszolút hering-effektus. A kilátás viszont gyönyörű. Kedves férjem csak markolta a kapaszkodót, és félhangosan mondogattam magában, hogy "Nem nézek le, nem nézek le..."A várrom az sajnos csak rom, sok helyen gazos, és figyelmeztető táblák vannak homoki viperák miatt. A kilátás viszont egy élmény.

A mai napra volt tervezve még a vajdahunyadi kastély látogatása is, de nem akartunk nagyon kapkodni, úgyhogy inkább egy nyugis bevásárlást választottunk egy dévai hipermarketben. A mics nem maradhatott el, ha már itt vagyunk! A bevásárlás után pedig elindultunk megkeresni a szállásunkat. Csolnakoscserna (Cinciș-Cerna) mellett egy kis panzióban foglalt nekünk Zoli helyet. 2 háromágyas szoba volt egy kis faházban, fürdőszobával. Az épületegyüttes még félkész állapotban volt, de azért elfogadható környezet várt minket. 

A háziak nagyon kedvesek voltak, igazán próbáltak a kedvünkben járni. A háziúr még a grillsütőt is beizzította nekünk, hogy elkészíthessük a vacsorát. Amíg tartottak az előkészületek, elmentünk a közeli tóhoz...

... és megálltunk a patakparton is.

Visszaérve parázslott a faszén, lehetett sütni. 

Nem mindenki pályázott a kis fincsi kolbászkákra, volt, akinek inkább a szalonna hozta meg az étvágyát. :) Én is ettem belőle - nagyon finom volt. Igaz, az éjszaka fel kellett kelnem inni :) Estére eléggé lehűlt a levegő, így a friss magaslati levegőben nagyon jól aludtunk.
A folytatást később...