2011. február 21., hétfő

Emeletes(?) élvezet

Szombat délután egy habos-babos-csokis-krémes édességre vágytam. A hétvégi szórólapokat, újságokat böngésztem, amikor megláttam egy sütés nélkül készülő édességet Emeletes élvezet címen. Gyorsan elszaladtam a boltba alapanyagokért és meg is csináltam.
5 rétegből áll:
1. réteg: 25 dkg darált keksz, 5 dkg vaj, 5 dkg porcukor és egy kis tej, hogy linzertészta állagú legyen (~1,5-2 dl) - ezt kell egy kb. 30x30xm-es tepsi vagy jénai aljába egyengetni. Macustól kaptam egy tepsit, ami az ő sütőjébe nagynak bizonyult. Nekem viszont a rács is kell hozzá... Ehhez pont méretes volt.
2. réteg: 25 dkg túró (én egy tégelyes krémes túrót vettem hozzá), 2-3 dkg porcukor, 2 dl habbá vert tejszín. Kicsit dekoncentrált voltam éppen, a lányom körülöttem szaladgált, és ennek hatására a tejszínt egyszerűen hozzáöntöttem a kikavart túróhoz. Rögtön eszembe is jutott Évi, aki mindig arról mesél, hol rontotta el a receptet, mit nem sikerült úgy csinálni. Hát most mi legyen? Nekiálltam a habverővel így - lesz, ami lesz. Egy jó kis krém lett belőle. :) Rásimítottam a kekszes alapra.
3. réteg: vaníliapuding 1/2 l tejből. Az eredeti recept főzés nélküli pudingot/krémet ír, de én jobb szeretem a főzöttet. (A süti összeállítását egyébként a puding megfőzésével kezdtem.) Kicsit hűlni hagytam, és a krém tetejére kentem.
4. réteg: 2 dl tejszín + 5 dkg porcukor. Na ez feladta a leckét. Hiába kutyultuk robotgéppel, töltöttük bele habszifonba, csak nem lett az igazi. Szétfolyt az egész. Legközelebb növényi tejszínnel csinálom vagy habfixálóval.
5. réteg: darált csoki. Miután szétfolyattam a sütim tetejét, nem volt már kedvem csokireszeléssel bajlódni, úgyhogy egyszerűen csak beszórtam fekete kakaóporral. 
Hűtőben pihentettem.
Nekem nagyon tetszik az ízkombináció. A túrótól kissé savanykás, a krémektől édes, a tejszíntől habos (kéne lennie), teteje pedig csokis... Az biztos, hogy még meg fogom csinálni! Akkor majd teszek fel képet is, ez nem lett túl fotogén - se emeletes...


U.i.: Megcsináltam "rendesen" is. Ez már fotogén lett :)

6 megjegyzés:

Kreatív konyha írta...

Biztosan finom volt....

fevi írta...

Nekem nagyon tetszik, izgalmas a sztori, és lássuk be, a legtöbb katasztrófa nagyon vicces és a vége még is csak jó. ugye?

Medora írta...

Erre az esetre nekünk van egy speciális kifejezésünk: kanalas sütemény. De még soha nem került kukába semmi.Gondolom nálatok is elfogyott.

Boboce írta...

Ezt a receptet épp az előbb olvastam én is. Ezek szerint érdemes megcsinálni!

Ami írta...

Ez a süti nekem is ízlene.
Éljenek a túrós desszertek! :)))

Renée írta...

Szerintem finom lett, el is fogyott. Sőt még volt belőle, amikor a párom közölte, hogy csináljam meg valamikor még egyszer - rendesen...