Első sütőben sült kenyerem - kéretik nem kinevetni!

Már hetek óta tervezgetem, hogy sütőben sütök egy igazi jó házi kenyeret. Limara oldalán olvasgattam a módját, de eddig mindig csak a gépi verziót készítettem. Mivel eddig megfelelő méretű edényt nem sikerült beszereznem, nem is erőltettem a dolgot. Nemrég azonban Limara felrakott egy bejegyzést arról, hogyan lehet megformázni a veknit, így aztán semmilyen akadály nem állt már a kenyérsütés útjába.
Tegnap este elkészítettem az öregtésztát, ma pedig a fehér kenyér receptjéből kiindulva bedagasztottam - pontosabban a kenyérsütő géppel bedagasztattam - az én változatomat. Ez mindössze annyiban különbözik az eredeti verziótól, hogy az 50 dkg lisztből 40-et kenyérliszttel készítettem, a maradék 10 pedig 2 evőkanál búzakorpából és teljes kiőrlésű rozslisztből áll. Ez egy kicsit elnehezítette a tésztát, valószínűleg egy kicsit meg kellett volna növelnem az élesztő mennyiségét.

Így nézett ki alvás előtt...

...és ébredés után.

Idáig minden rendben ment, jöhetett a formázás. Alapjában véve sikerült feltekernem a tésztát, de amikor a tepsibe tettem, úgy nézett ki, mint egy fülét-farkát behúzó kismalac :)

Úgy döntöttem, ilyen apróságon nem aggódok, az íze legyen jó! Úgyhogy így kelt még vagy 3/4 órát, aztán bevagdostam, bekapcsoltam a sütőt. Mivel most nem volt edény, aminek bespricceljem a tetejét, a sütő aljába tettem egy kis zománcos lábasban vizet, ami majd a kellő párát adja a süléshez. Mikorra bemelegedett a sütő, szépen kinyíltak a vágások is. Bespricceltem azért a kenyeret is és beraktam a sütőbe. Úgy tűnt, hogy a tepsi nagyon lefogná a lábasból feljövő gőzt, ezért a négy állásból felülről a második részbe csúsztattam a tepsit. Azt hiszem, itt rontottam el a dolgot. 15 perc alatt ugyanis olyan szép színe lett a kenyérnek, mint némelyik fakóbb bolti verziónak. Ekkor végül csak lejjebb tettem egy fokozattal. Láttam én, hogy nagyon sült lesz, de csak kivártam az 50 percet, nehogy sületlen legyen a közepe. Úgyhogy kicsit négerbarna lett az eredmény. A férjem szerencsére csak annyit mondott: "Nem baj, én szeretem így!"