lbyf.lilypie.com/TikiBlogger.php/53Pt

2010. június 8., kedd

Vasárnapi menü: tejfölös karfiolleves, zacsis csirke, friss saláta

A hétvégénk sajnos nem a tervezettek szerint zajlott. Péntek éjszaka kezdődött a kálvária: Dorka lányom éjszaka úgy elkezdett köhögni, hogy befulladt. Hajnali fél 2-kor már az ügyeleten voltunk. Kapott sprayt, gyógyszeres belégzést - attól megnyugodott szépen. És innentől kezdve reggel-este jelenés a kórház gyermekosztályán inhalálás céljából. Na és persze az külön jó egy hétvégi ügyeleti rendben, hogy hétfőre eljutottunk a negyedik orvoshoz, aki meghallgatta. Sajnos nem javult az állapota, úgyhogy ma végül antibiotikum lett a vége.
Szóval, ilyen izgalmak között egy gyorsan elkészíthető vasárnapi ebéd kellett. Ezt végül megtoldottuk azzal, hogy a belégzés után még elmentünk venni egy párásító készüléket, és csak aztán a piacra. Mivel a lánynak megígértük a lángos "reggelire", muszáj volt enni - fél 11-kor. Persze ennek az lett az eredménye, hogy senki nem akart délben enni, de nem is volt baj, úgyse lettem volna kész addigra :)
A piacon friss, ropogós zöldségeket sikerült vennem. Komoly pénzeket ruháztam a mai levesbe: egy kis fej karfiol 100 Ft, egy csomó répa 100 Ft, egy csomó petrezselyem 100 Ft. Ennyi kellett az ebédhez. Mivel mind friss, lédús zöldség volt, saját levében egy kicsi olajon egy kevés ételízesítővel megpároltam őket, felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam (fehér borssal), és amikor felforrt, beledobtam a levesbetétet: a rizst. Amikor már majdnem kész, behabartam, rottyantottam egyet rajta - és kész a fincsi leves. Sajnos mivel a lányom folyamatosan lázas, étvágya egyenlő a nullával, úgyhogy ő nem értékelte annyira a dolgot. :S Ja, és a végén megszórtam petrezselyemmel. Nem mutat sokat, de azért beteszem a fotót:
Amíg a leves készült, a sütőben szépen megsültek a csirkealkatrészek. Nagyon szeretjük a sütőzacsiban sült csirkét, mert nagyon jól átveszi a fűszerek ízét, még akkor is, ha csak közvetlenül sütés előtt fűszereztem be. Igaz, általában előre elkészített fűszerkeveréket használok, de mégis változatos tud lenni az íze, mert mindegyik gyártóé különbözik egy kicsit a másiktól. Mi a Kotányi és a Lucullus csirkefűszereinek összeállítását díjazzuk a legjobban. Friss fűszerekkel még nem kísérleteztem, de eljön majd annak is az ideje... Én még azért is szeretem, mert nincs szükség egy csomó fröcsögő olajra, a saját zsírjában gyönyörűen megsül. Ráadásul a mosogatás is jóval egyszerűbb utána :)
Ez idő alatt pedig összevágtam a salátához valókat. Na nem azért készült saláta, mert valami fitness őrületben vagy diéta programban veszünk részt! Bár arra is alkalmas lehet - talán... Egyszerűen jól esik már végre friss zöldségeket enni a maguk egészséges, nyers mivoltukban. Ráadásul sógornőméknél nagy lakásfelújítás, festés meg minden van, és még a hűtőjüket is kipakolták. Na és kiesett onnan egy nagy zacskó vajretek. Anyósomékhoz került, ott meg ki akarták dobni, mondván, ők nem szeretik. Na ide vele! Imádom a zsenge retket vajas kenyérrel.... Na de azért ennyit én se bírok megenni! Bele a salátába. Vettem hozzá egy kígyóuborkát, paradicsomot, egy nagyon kis fej káposztát, meg a levesbe szánt répából még ide is jutott. Ezeket összedaraboltam, és egy fincsi tavaszi saláta kerekedett belőle. Öntetnek pedig egy házi készítésű verziót választottam: porcukor, citromlé, mustár és olaj. Ebben a sorrendben. Arányokat nem tudok írni, folyamatosan kóstolgatni szoktam. Kinek mi a jó. Én egy nagy evőkanál porcukorral indítottam, ehhez jött a többi. Egy hátránya van ennek az öntetnek: kicsit később adja át az ízt, mint a bolti ízfokozós poros verziók. Úgyhogy aki nem szereti a túl nyers "zöldségízt", annak érdemes előző este összerakni.
Egy kevés krumplipüré is készült a lányom kedvéért - sajnos csak egy pár falatot evett belőle szegénykém.

Nincsenek megjegyzések: